Szeptemberben cselgáncs-világbajnokságot rendeztek Bakuban. Az azeri főváros az elmúlt években volt már a sportág Európa-bajnokságának helyszíne is, de a dzsúdósok az elmúlt jó tíz évben találkoztak már nagy világversenyen Asztanában, Kazanyban és Moszkvában is. Ezen még annyira nem is lepődhetnénk meg, hiszen a régió országaiból több is a tatami nagyhatalmai közé sorolható. Ugyanígy nem kapjuk fel a fejünket azon, ha a világ birkózói az orosz vagy az azerbajdzsáni fővárosban csapnak össze, mint tették 2010-ben és 2007-ben, a bokszolók pedig előbb 2011-ben Bakuban, majd rá két évre a kazah fővárosban, Asztanában. Az is logikusnak tűnik, hogy a súlyemelők világbajnokságát 2014-ben Almati, idén pedig a türkmén főváros, Asgábád rendezi, míg a juniorok Taskentben gyülekeztek. S a sportág hagyományainak ismeretében azt is természetesnek vehettük, hogy a sakkozók világbajnoki döntőjén 2014-ben a norvég Magnus Carlsen és az indiai Visuvanátan Ánand Szocsiban csapott össze, a Világkupa fináléjának pedig rá egy évre Baku adott otthont.
Arra azonban már sokan felkaphatták a fejüket, hogy Baku 2016-tól Formula–1-nagydíjat rendez, 2015-ben pedig a Pánamerikai és Ázsiai Játékok mintájára életre hívott első Európa-játékok helyszíne volt. Az eseményre 18 létesítményt újítottak fel, illetve építettek. Köztük a több mint 500 millió euróba kerülő, 68 ezres Nemzeti Stadiont, amelyben a második számú európai kupasorozat, az Európa-liga idei kiírásának döntőjét, majd 2020-ban az Európa-bajnokság egyik csoportkörének mérkőzéseit is rendezik.
Az európai olimpiának szánt gigaprojekttel az ország vezetése Azerbajdzsánt fel akarta tenni a térképre, s nem mellesleg a cél a tekintélyelvű rendszer arculatának javítása is volt. Aligha véletlen, hogy a 2019-es második játékok rendezésére a visszalépő Hollandia helyett Belarusz jelentkezett. S míg az Európa-játékokat a célok teljesülését tekintve Alijev elnök még kudarcként könyvelhette el, addig az Eurovízió döntőjének megrendezése mellett a Formula–1 meghozta számára az áttörést. S a kedvet is további események rendezéséhez. Az azeri főváros volt 2017-ben a női röplabda-Eb házigazdája, de volt itt sportlövő-Eb, illetve a földharcra specializálódott sportág, a grappling világbajnoksága és BMX Cross-vb is.
Szocsi a 2014-es téli olimpiával, majd az ugyanebben az évben indult Formula–1-futammal, az Orosz Nagydíjjal tette fel magát a sportvilág térképére. Azóta rendezett rövid pályás gyorskorcsolya-Eb-t, curling-vb-t, korosztályos világ- és Európa-bajnokságok sorát, s már senki sem lepődött meg azon, hogy a nyári foci-vb egyik helyszíne is a még az olimpiára épült Fist Aréna volt. Kazany a 2015-ös vizes világbajnoksággal tette le névjegyét, amelyre a Rubin Kazany futballcsapatának stadionjába építettek átmeneti jelleggel gigantikus uszodát. Aztán vendégül látta Európa dzsúdósait, tollaslabdacsapatait és a világ strandkézilabdázóit is, majd a foci-vb több mérkőzését is itt tartották. E két új orosz „sportfőváros” mellett a régiek is fénylenek. Szentpétervár egyebek mellett jégkorong- és női kézilabda-világbajnokságot, Moszkva pedig atlétikai vb-t rendezett, s hát az idei mundiál központjai voltak.
Dollármilliárdokból épültek a 2018-as megméretés csodás stadionjai - Magyar Hang
Az önkormányzatok már a világbajnokság utáni időkre gondolnak, és a létesítmények fenntartásán törik a fejüket.
De igyekeznek bekapcsolódni a világ sportkeringésébe a térség más nagyvárosai is. Ukrajna a 2012-es labdarúgó-Eb társrendezőjeként tudatosította igazán a világgal létezését, s az alkalmat felhasználva nemcsak a rossz állapotban lévő infrastruktúrán, hanem a már akkor is rossz megítélésén is igyekezett javítani. Sikerrel, hogy rá két évre tönkre tegyen majdnem mindent. Így a Bajnokok Ligájának az idén Kijevben megrendezett fináléja csak gyógytapasz volt a megsebzett lelkekre. Tallinn a Real–Atlético-szuperkupadöntő házigazdája volt, míg Asztana és Almati a már említett események mellett Téli Ázsiai Játékokat rendezett, s a főváros a 2022-es téli olimpiára is bejelentkezett, ám Pekinggel szemben alulmaradt.
Ebből a felsorolásból is látszik, hogy a posztszovjet térség különösen az elmúlt jó másfél évtizedben hatalmas változáson ment át, s ennek bemutatására, a helyi hatalmak legitimációjának vagy a nemzeti öntudat erősítésére az autoriter rendszerek szokásához híven a sportot előszeretettel felhasználják. Moszkva vagy Szentpétervár kapcsán ezt az átalakulást már turistaként is elég sokan érzékelhették, Szocsit, Kazanyt és még inkább Bakut azonban a nagyszabású sportrendezvények – az olimpia, a vizes vb, a Formula–1 – tették fel a térképre.
S míg Moszkvába vagy Szentpétervárra a sportesemények nélkül is özönlenek a turisták, addig a többi említett városnak sokat segítenek ezek a rendezvények abban, hogy a világ felfigyeljen rájuk. A régióba vitt világversenyek nagy száma arról is árulkodik, hogy érintett országokban van pénz az infrastruktúra fejlesztésére és a legnagyobb játékok megrendezésére is. E kettőt össze is kötik. Ugyanis ha már vannak színvonalas szállodák, modern repülőterek, jó közlekedés, stadionok és sportcsarnokok, akkor lehet újabb rendezvényekre pályázni, és a köztes időszakban is szívesebben jönnek a turisták. Baku, Szocsi és Kazany jó példa erre. Ennek köszönhetően az olajárak bezuhanásakor például éppen a turizmus mentette meg az azeri fővárost.
A Szovjetunió felbomlásával függetlenné vált köztársaságok számára az identitás építése kiemelt jelentőséggel bír, ezekkel a rendezvényekkel pedig kiemelhetik szuverenitásukat. Oroszország ugyanakkor az olimpiával vagy a foci-vb-vel az országimázs javítása, a patriotizmus erősítése mellett a nagyságát, erejét bizonyíthatja. Azt, hogy a hagyományokat folytatva a sportban is nagyhatalom. S ezért aztán az sem véletlen, hogy ellenfelei a sporton keresztül is igyekeznek gyengíteni Oroszország imázsát. Erről szól az évek óta tartó doppingbotrány.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 19. számában jelent meg, 2018. szeptember 21-én. Keresse a lapot az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még 19. számban? Itt megnézheti.
