Bajnok, hősszerelmes és rendszerváltó

Bajnok, hősszerelmes és rendszerváltó

Gyarmati Dezső egy 2012-es felvételen, kezében 1956-ban készült portréjával (Fotó: Reuters/Balogh László)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

A világháborúk idején három nyári olimpiát is töröltek a programból, de most először halasztották el a játékokat. Ha már idén nem örülhetünk magyar aranyéremnek, idézzük fel a régmúlt dicsőségeit, ismerkedjünk meg közelebbről a legendás bajnokokkal. Sorozatunk tizedik részében Gyarmati Dezsőt, a vízilabdázás ikonját mutatjuk be, aki feleségül vette a „Pillangókisasszonyt”, majd hazánk egyik legszebb színésznője lett a párja. A rendszerváltás idején az első szabad választásokon győztes MDF politikusa volt. Retrolimpia.

Gyarmati Dezső 1927. október 23-án született Miskolcon. Első tizenöt évét a Buda egyik legszebb részén fekvő Németvölgyi úti családi házban és környékén töltötte. Az úszást az akkori szokásokhoz képest meglehetősen hamar, tizenegy évesen elkezdte. Már az év nyarán felfigyelt fel rá és leigazolta a BBTE úszói közé a Császár uszodában edzősködő Mészáros János.

Kirúgták az uszodából

Sosem derült ki miért, de fél év múlva a Mészáros kirúgta, ezután a fiú két évre eltűnt az uszodák környékéről – olvasható a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) Gyarmati Dezsőről, a Nemzet Sportolójáról szóló portréjában. A sporttól azonban nem szakadt el: energiáit a kézilabdára és az ökölvívásra fordította. Szüleinek nem tetszett a bunyó, amelyről azonban csak többszöri rábeszélés után mondott le. A kézilabdában viszont egyre sikeresebb lett, tizenöt éves korában már az NB I.-ben játszott. – Nem szerettem igazán a kézilabdát – vallotta be később, amikor visszatért az uszodába. Egy év múlva már a Gammában védett, a csapat felkerült az I. osztályba.

Édesapja elintézte, hogy 1946 őszén Angliába mehessen, egy adventista kollégiumba. Röviddel később a londoni Kingsbury Clubban vízilabdázott. „Ott lettem jó pólózó” – mondta később az ott töltött esztendőről. Élete első olimpiájára, Londonba 1948-ban aranyérmes reményekkel és a disszidálás szándékával utazott ki. A lehetőségek hazájába, Amerikába készült.

London viszont csak fél sikert hozott: csupán az ezüst jött össze, ő pedig az utolsó pillanatban meggondolta magát, és mégsem vágott neki az amerikai kalandnak. Későbbi visszaemlékezése szerint a londoni pályaudvaron figyelte, amint társai elvonatoznak, ő végül nem szállt fel.

A pillangókisasszony

Az ötvenes évek eleje boldog éveket hozott a fiatal Gyarmatinak. Beleszeretett Székely Évába, az elképesztően kitartó és hatalmas küdzőszellemmel megáldott úszónőbe, aki ekkoriban úgy kapaszkodott vissza a csúcsra, hogy zsidó származása miatt a második világháború alatt nemhogy sportolni nem engedték, de az élete is veszélybe került. Munkaszolgálatosnak vitték, tankcsapdákat kellett ásnia, annyira mostoha körülmények között tartották, hogy csontig sebes lett a lába, a mosakodást pedig konzervesdobozból kellett megoldania. Székely megszökött a munkaszolgálatról, mégpedig úgy, hogy felpattant egy villamosra. Megsúgták neki, hogy a Benczúr utcában van egy védett ház, ahol nem eshet bántódása. Éva ott is edzett, lépcsőzött fel és le, sokan azt hitték, megbolondult, pedig csak formában akarta tartani magát. Nem azzal foglalkozott, hogy veszélyben van-e az élete, csak az olimpiai győzelem lebegett a szeme előtt.

Gyarmati 1950-ben vette tehát feleségül Székely Évát, mindketten huszonhárom évesek voltak ekkor, erejük teljében, egy sportoló számára talán a legkiválóbb életkori szakaszban. Fiatal házasként együtt utazhattak a helsinki olimpiára, és mindkettejük álma teljesült, bajnokok lettek. Éva úgy nyert 200 méter mellúszásban, hogy pillangó kartempóval úszott, (akkor még nem volt ebből külön versenyszám), ezért nevezték őt Pillangókisasszonynak.

Két évvel később, 1954-ben megszületett gyermekük, Gyarmati Andrea, akiből Éva nevelt később világklasszis úszót, hiszen ő volt lánya edzője is. Andreának balszerencsés körülmények között, csak az olimpiai ezüst jött össze, pedig képességei alapján sokak szerint kijárt volna neki az arany is.

Székely Éva a margitszigeti uszodában 1954-ben (Fotó: Fortepan/Sárosi Imre)

1956-ban Székely és Gyarmati ismét együtt utaztak az olimpiára, ezúttal Melbourne-be. Évát megviselte, hogy alig kétéves kislányukat otthon kellett hagynia, itthon pedig a forradalom leverése utáni napokban korántsem volt megnyugtató a helyzet. Annyira aggódott, hogy a pakisztáni átszállásnál haza akart jönni. Ilyen körülmények között nem is jött neki össze a címvédés, a német Ursula Hoppe (2 p 53,1 mp) megelőzte, így „csak” ezüstérmes lett.

Férjének viszont a nem mindennapi körülmények között is összejött a címvédés. 1956. október 23-án, a forradalom kitörésének napján, amikor már csak napok választották el az olimpiai küldöttséget az indulástól, Gyarmati beállt a felvonulók közé, majd egy vörös csillag eltávolításában „segédkezett”. Részt vett a Széna téri barikádok építésében is, ekkor „érték” utol játékostársai. Felszólításukra visszatért az edzőtáborba, s onnantól kezdve csak a közelgő olimpiára koncentrált – emlékezik meg róla írásában a MOB.

Amikor megérkezett Melbourne-be, egy Kossuth-címeres zászlóra gyászfátylat kötött, s úgy vonult az olimpiai faluig. „Tartoztam ezzel a barátaimnak... ez volt a legfontosabb felvétel, amely valaha készült rólam” – vallotta az esetről 1997-ben. Ez a fotó is bejárta a világsajtót ugyanúgy, mint az a kép, amely a vérző arcú Zádor Ervinről készült az olimpiai vízilabdatorna legemlékezetesebb meccsén, a „magyar–szovjeten”. A mérkőzésnek nyilvánvalóan különleges színezetet adott az egy hónappal korábban vérbe fojtott magyar forradalom.

A délután fél négykor kezdődő mérkőzésre dugig telt csarnok, amely egy emberként támogatta a magyar csapatot. A magyarok zónavédekezése ellen a szovjetek tehetetlenek voltak, így nem sokkal a vége előtt már 4–0-ra vezettünk. Ekkor szabadultak el az indulatok. Zádor Ervint, a csapat legfiatalabb tagját lekönyökölte Valentyin Prokopov, a szovjet center. A magyar játékos szeme mellett felrepedt a bőr, és ömlött belőle a vér.

Gyarmati Dezső évtizedekkel később, a Magyar Nemzetnek adott interjúban így fogalmazott: „Már kezdett volna kiúszni a medence jobb sarka felé, amikor Markovitscsal szóltunk neki: Ervin, a másik oldalon! Nem mondom, volt ebben némi hangulatkeltési szándék, de úgy gondoltuk, ennyi belefér. Két helyen repedt fel a bőr a szeme körül, a nadrágjáig folyt le a vér. (...) Több sem kellett a közönségnek, ahogy a mondás tartja: panem et circenses! Néhányan átugrottak a korláton, be a medencébe, a szovjet játékosok meg menekültek ki a másik oldalon.”

Az olimpiai bajnoki címet végül a jugoszlávok elleni mérkőzés hozta el. A sorsdöntő meccset a mieink 2–1-re megnyerték, így Magyarország veretlenül lett olimpiai bajnok. Gyarmatinak ez volt a második aranya.

A melbourne-i olimpia után több sportlegenda nem tért haza, Gyarmati azonban ekkor is visszajött, pedig ebben komoly kockázat volt, hiszen Melbourne-ben ő volt a magyar küldöttség Forradalmi Bizottságának elnöke. Röviddel később menekülnie kellett családjával, miután egy margitszigeti edzést követően négy marcona alak egy Római-parti házban alaposan helybenhagyta. Először Bécsbe utaztak, majd Amerikába, aztán onnan újra Európába vezetett az útjuk. 1958-ban aztán hazatértek. Egy ideig a Csepel Művek II-es kapujánál, egy kocsmában csaposként dolgozott a kétszeres olimpiai bajnok, átmenetileg a játéktól is eltiltották.

1960-ban, a római olimpia előtt a párt választás elé állította Gyarmatit és Székely Évát: együtt nem mehettek az olimpiára, mert attól tartottak, disszidálnak. Végül csak Gyarmati ment. Feleségének ez akkora trauma volt, hogy végleg fel is hagyott a versenyszerű úszással. A vízilabdacsapatnak ekkor csak a bronzérem jött össze, ami a disszidálások és a párt által osztogatott büntetések fényében így is nagyszerű eredmény volt.

Gyarmati a római bronz után a Fradiban négy, csodálatos esztendőt töltött el, háromszor nyertek bajnokságot. Már 37 éves volt, amikor a tokiói olimpiára utazhatott, ahol az izgalmak csúcsát ismét a magyar–szovjet meccs jelentette. Öt-kettőre kellett nyernünk a bajnoki címhez úgy, hogy két negyedet követően még az ellenfél vezetett 2–1-re. Végül Dömötör Zoltán legendás góljával beállította az 5–2-es végeredményt. Ezzel Gyarmati ötödik olimpiáján megszerezte a harmadik aranyát, amelyet egy ezüst és egy bronz foglalt keretbe.

„Három olimpiai bajnokságot nyertem, de egyiknek sem tudtam igazán örülni!” – vallotta később a Gyarmati sors című, Peterdi Pál által jegyzett életrajzi könyvben. 1952-ben édesapja súlyos betegsége, 1956-ban „az októberi napok szépsége és a novemberi napok gyásza”, 1964-ben pedig a válása volt az üröm az örömben.

Sírig tartó szerelem

Merthogy Gyarmati és Székely 14 éven át tartó házassága 1964-ben véget ért, ugyanakkor, amikor a férfi felhagyott sportolói pályafutásával. Még ugyanabban az évben feleségül vette az ünnepelt színésznő, a gyönyörű Bara Margitot, akitől 1968-ban lánya született, Eszter. (Unokájuk Szilágyi Liliána úszónő). A nagy szerelembe hamar keserűség vegyült: hamarosan kegyetlen és alaptalan rágalomhadjárat indult Bara Margit ellen. A színésznőt belekeverték a korabeli sikeres vendéglátóipari vezető, Ónody Lajos elleni koncepciós perbe. Az egész városban elterjedt a pletyka, amely a vadászházakban lezajlott, Bara Margit részvételével zajlott vad orgiákról szólt. Hiába próbált védekezni a rágalmak ellen, a Nemzeti Színházból az utcára tették, a kollégák, barátok elfordultak tőle, nem kapott újabb szerepeket, ezért 1976-ban végleg visszavonult.

– Amikor elkezdték őt vádolni, képtelenné vált arra, hogy színpadra álljon. (...) Gusztustalan volt. Anyu azt kérte tőlem, próbáljam megérteni: amikor az embert leköpik az utcán vagy leverik a kalapját a fejéről, nem tud kiállni plénum elé, és felszabadultan odaadni magát a közönségnek. Egészen 1976-ig „vegetált” a pályán. Az ügy kirobbanásakor, 1964-ben harminchat éves volt, élete legszebb időszakát élte. Onnantól kezdve viszont megváltozott minden, csak számára megalázó és méltatlan szerepeket kapott, például idős apácát kellett alakítania, vagy felismerhetetlenre maszkírozták – mesélte édesanyjáról Gyarmati Eszter 2016-ban, a Magyar Hírlapnak adott interjújában.

Bara Margit 1960-ban (Fotó: Fortepan/Kotnyek Antal)

Gyarmati Dezső pályája azonban szerencsére nem alakult ilyen tragikusan. A hetvenes években edzőként aratott nagy sikereket: az 1972-es müncheni olimpia „kudarcos” ezüstje után vette át a vízilabda-válogatottat Rajki Bélától, majd rá egy évre világbajnokságot, 1974-ben Eb-t nyert a csapattal, 1976-ban, Montréalban pedig edzőként is olimpiai bajnoki címet szerzett.

A nyolcvanas években a Vasasnál, majd Bolognában lett edző, onnan a rendszerváltás idején Csurka István hívta haza. Tagja lett az MDF-nek, 1990-ben az első szabadon választott Országgyűlés képviselőjévé választották. Nyolcszor szólalt fel, valahányszor sportügyekben. 1994-ben és 1998-ban is szerepelt az MDF listáján, de nem szerzett mandátumot. 2003-ban a Fidesz kulturális tagozata sportszekciójának elnökévé választották.

Gyarmati Dezső 2013. augusztus 18-án halt meg. Hatalmas tömeg kísérte útjára. Bara Margit három évvel később követte őt, Székely Éva pedig idén februárban hunyt el.

A Retrolimpia sorozat további részeit itt olvashatja.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2020/23. számában jelent meg június 5-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/23. számban? Itt megnézheti!

Fizessen elő a Magyar Hangra!

Friss lapszámunk

Engem már nem lehet betiltani – Magyar Hang-ajánló

Engem már nem lehet betiltani – Magyar Hang-ajánló

Interjú Bródy Jánossal, Orosz Annával, Tóth Gabival, Kemenesi Gáborral és Szakonyi Károllyal. Uradalom állami pénzből a Nyírségben. A Burkáéktól visszakövetelt pénz nyomában. Keresse a friss Magyar Hangot,  Bűvös Szakács-melléklettel!

Kötöttfogás Extra

Támogasson minket!

Keresés

Csatlakozzon hozzánk Patreonon

Pogátsa Árnyékot vet, de még így se, még vele se találjuk a hazai középosztályt