A szerbek ott lesznek az idén késő ősszel Katarban megrendezendő férfi labdarúgó-világbajnokságon (ráadásul egyenes ágon, veretlenül jutottak ki, pótselejtezőre kényszerítve Portugáliát), míg a magyar csapat évtizedek óta csak a televíziók előtt szurkolhat a legfontosabb focitornán. Hogy miért érdekes ez? A budapesti Puskás Arénában csütörtök este fél nyolctól felkészülési mérkőzésen fogadtuk a FIFA-ranglistán nálunk 16 hellyel előrébb lévő szerb válogatottat. A vendégek a legnagyobb sztárjuk nélkül érkeztek – Dusan Vlahovics a hírek szerint ágyéksérülés miatt pihen.
Negyedórával a kezdés előtt még nagyjából minden tizedik széken ült valaki a 67 ezer férőhelyes stadionban annak ellenére, hogy a Nemzeti Sport szerint az ország különböző pontjairól autóbuszokkal hoztak fel gyerekcsapatokat szurkolni (a gyerekeket aztán a második félidőben hangosbemondón keresztül kérlelték, hogy ne dobáljanak a pályára papírrepülőket). Épp a sajtószobából indultam fel a helyemre, amikor az egyik biztonsági őr azt mesélte a másiknak, hogy „megjött Lölő”.
Himnusz közben a Magyarország - Szerbia barátságos labdarúgó-mérkőzésen a Puskás Arénában 2022. március 24-én. (Fotó: Lukács Csaba/Magyar hang)
Ahogy Filip Glova szlovák játékvezető vezetésével felsorakoztak a csapatok a himnuszokhoz, az eredményjelző monitorokon és a pálya melletti reklámpaneleken megjelent latin és cirill betűkkel a Peaca – мир felirat, reflektálva a szomszédban zajló háborúra. A kezdő sípszó előtt még volt egy fontos pillanat: a legidősebb magyar válogatott labdarúgóra, a pár nappal ezelőtt, 94 éves korában elhunyt Raduly Józsefre emlékeztünk.
Fiola Attila (elöl, b) és Botka Endre (elöl, j), valamint Sergej Milinkovic-Savic (k) a Magyarország Szerbia barátságos labdarúgó-mérkőzésen a Puskás Arénában 2022. március 24-én. (MTI/Kovács Tamás)
A hazai B-közép is készült egy piros-fehér-zöld élőképpel és egy hatalmas felirattal. „A hazáért mindent a legjutányosabban” – Gábor Áron székely ágyúöntő mester szavaival üzentek a magyar ultrák, de hogy a VIP-páholyban helyet foglaló Mészáros Lőrincnek szólt-e a banner, azt nem tudjuk.
Még egy érdekesség: mindkét csapat úgy kezdett, hogy nem volt a pályán hazai ligában játszó játékosa.
A tizenegyedik percben Kosztics irgalmatlan nagy gólt ragaszt fel a hosszú felsőbe, de szerencsére szabálytalanság előzte meg a szerb találatot, így mi jövünk szabadrúgással. Hamar eljutunk a másik kapuig, Sallai ballal lőhet kapura, a szerb hálóőr nagyot véd, de ez is les.
A harmincötödik perc végén egy kapufáról kipattanó labdát saját magára rúg Nagy Zsolt, és már csak a gólvonal mögül tud felszabadítani Fiola. A videóbírók hosszan nézik (a szerb lövés előtt kezezés látszott), de aztán megadják a gólt, 0-1. Négy perc múlva egyenlíthetnénk, a szép magyar helyzet végén sajnos Nego bevetődve sem éri el a labdát. A szerbeknek is lesz egy nagy helyzetük, egy szabadrúgást centikkel teker mellé Szergej Milinkovics-Szavics. Gól nincs, de vezetéssel mehetnek félidőre az elég hisztisen játszó szerbek.
A második félidőt a szurkolók kezdik jobban, Vesszen Trianon! és Ria-ria-Hungária! rigmusokat skandálva. A hazai csapat megpróbált letámadni, de komoly helyzetig nem jutottunk. A hetvenedik percben két újoncot is avattunk egyszerre: beállt a paksi gólvágó, Ádám Martin és az angol második ligában játszó, magyar felmenőkkel is rendelkező Callum Styles. Ekkor éppen állt a játék – a bíró egy, a magyar kapu előtti eseményt nézett hosszan a neki kikészített monitoron. Szerencsére úgy látta, minden rendben, így nem kaptunk büntetőt.
A hetvenötödik perc végén Gulácsinak kellett nagyot védenie, és mi hiába próbáltunk egyenlíteni, nem jött össze. Szoboszlai Dominik egy ígéretes, utolsó perces támadás és egy remek Schäfer András kapufa után az üres kapuba se tudta berúgni a labdát. Így a vége: Magyarország – Szerbia 0-1.
