Éppen 15 éve vár a Ferencváros erre a lehetőségre, hogy a 2004/05-ös szezon után ismét bekerülhessen egy nemzetközi kupa, ezúttal az Európa-liga csoportkörébe. Ráadásul ezúttal a szerencsével sem állt hadilábon Szerhij Rebrov csapata, hiszen a verhetetlennek egyáltalán nem mondható litván Suduva gárdáját sodorta a playoffban a zöld-fehérek útjába a sorsolás.
„Én nem szeretek álmodozni, de azzal pontosan tisztában vagyok, hogy mit jelentene a klubnak, ha továbbjutnánk. De a litvánok nem véletlenül jutottak el idáig, ráadásul úgy, hogy az előző fordulóban az izraeli Maccabi Tel-Aviv csapatát kettős győzelemmel búcsúztatták. De nem szeretnénk most már megállni a küszöbön, hiszen csak két lépésre vagyunk a csoportkörtől. Mindent megteszünk, hogy sikerrel vegyük a párharcot” – jelentette ki Rebrov mester a találkozó előtt.
Az ukrán vezetőedző két helyen is változtatni kényszerült a legutóbbi, Dinamo Zagreb elleni BL-selejtező óta. A középcsatár poszton szereplő Szihnyevics ezúttal sérülés miatt el sem utazott a csapattal, így először lesz kezdő a nemzetközi porondon az elmúlt szezon norvég gólkirálya, Franck Boli, valamint a kiállított és eltiltott Civic helyén Heister kapott lehetőséget a balhátvéd posztján. Mindenesetre a litván Suduva harmadik alkalommal próbál bekerülni a csoportkörbe, ám eddig kétszer hiába, hiszen előbb a bolgár Ludogorec, majd a skót Celtic fosztotta meg a főtábla lehetőségétől. Halkan jegyezzük meg, ha a litvánok a playoffban zöld-fehér csapattal találkoztak, kiestek, és azt reméljük, nem a Ferencváros ellen szakad meg mindkét sorozatuk.
A pályára küldött kezdőcsapatok esetében a Suduva nyert abban, hogy melyik csapat küldött fel több litvánt (4), illetve magyart (3), azaz nem nehéz kijelenteni, mindkét edzőinkább az idegenlégiósokban bízott. Dvali hamar be is bizonyította, hogy méltó erre, hiszen a Fradi belső védője már a 2. percben önfeláldozóan bedobta magát Topcagic 14 méterről leadott lövésébe, és a kipattanó labdát aztán Blazic kivágta a mezőnybe. Szerencsére ez a helyzet felébresztette a Ferencvárost, és a zöld-fehérek először a labdabirtoklásban vették át az irányítást, majd Haratin bombáját kellett hárítania a Suduva horvát kapusának, Kardumnak. A következő lövésig a 17. percig váratott magára, amikor Verbickas próbálkozását hárította Dibusz – és ezzel mindkét kapus átesett a tűzkeresztségen.
Mindenesetre az iram egyáltalán nem volt méltó ahhoz, hogy a csapatok az El-csoportköréért játszottak, így nem ment csodaszámba, hogy a kilátogató szurkolók előbb elcsendesedtek, majd szórványosan füttyögetni kezdtek. Aztán a semmiből egyszercsak Zubkov eleresztett egy életerős lövést, ám célt tévesztett, majd kezdődött újra meg újra a tilitoli foci. A Fradinál volt nagyrészt a labda – legalább így nem kaphatott gólt –, ám nem volt olyan támadásszerű eset a pályán, amikor legalább nem ért volna vagy húszszor labdába a magyar bajnok védő-, és középpályás sora.
Amikor Blazic hirtelen megfontolásból Nguen felé ívelt, az annyira meglepődött, hogy életerős lövés helyett csak kapura gurította a labdát, ami semmilyen gondot nem okozott a litvánok kapusának. Azt úgy a 40. perc táján megállapíthattuk, szép játékra és gólzáporra ezen az estén nem számíthatunk.
Jellemző jelenet volt, hogy a félidő vége felé a litvánok legveszélyesebb lövése, ami Verbickas nevéhez fűződött, „csak” öt-hat méterrel szállt kapu fölé, de illett ehhez a képhez a másik oldalon Skvarka „életerős lövése”, ami alig gurult el Kardum öléig.
Egy pillanatra úgy tűnt a szünetet követően, hogy a Fradi felébredt Csipkerózsika-álmából, és egy teljesen váratlan és gyors támadás végén Heister bombáját bravúrral védte a litvánok hálóőre, majd nem sokkal később Nguen próbálkozása kerülte el Kardum kapuját. És ha valaki azt hitte, ilyen lesz az egész második félidő, nos, az hatalmasat tévedett. Még a hazai bajnokik iramához szokott szurkoló is bele-belealudt a mérkőzésbe, és ha néha-néha Hajdú B. István – aki a mezőny legjobbjaként képes volt a semmit lekommentátorkodni – nem emeli meg a hangját egyébként az események miatt teljesen indokolatlanul, akkor vélhetően békésen végigaludta volna szinte mindenki a tévék előtt. Vélhetően az osztrák bíró szeme is leragadt, amikor Nguen beadása a kezére pattant az egyik litván védőnek, mert nemes egyszerűséggel továbbengedte a meccset. Rebrov megpróbálta cserékkel felrázni a Fradit, és előbb Priskin, majd Varga Roland érkezett a támadások segítésére. És ezekkel a cserékkel legalább azt elértük néhány pillanatra, hogy több magyar legyen a pályán, mint litván, igaz, a Suduva ebben is egyenlített a 78. percben.
A Fradi nekiveselkedett, hogy legalább megszerezze a győztes találatot, egyre nagyobb fölénybe játszott a magyar bajnok, ám Nguen – ki más – két lövése épphogy elkerülte a litván kaput, akárcsak Priskin két fejese. Aztán a 86. percben Heister megunta a csatárok tehetetlenségét, a meccs iramához képest elképesztő sebességgel megindult a baloldalon, csinált két-három cselt, beért a litván kapu előterébe, majd lőtt. Kis híján bedobással jöhetett a Suduva… Nem úgy a 90. percben, amikor Dvali csúsztatott kapura, ám Kardum védte a kapu közepére tartó fejest. Az eredmény nem változott, maradt a gól nélküli döntetlen.
Ugyan a Dinamo Zagreb elleni idegenbeli döntetlent követően sokan kezdtek álmodozni, ám az a meccs tükrében kijelenthető, ha a Ferencváros nem lesz képes egy hét múlva a Suduvát hazai pályán legyőzni, akkor tényleg semmi keresnivalója nincs a zöld-fehéreknek egy nemzetközi kupa csoportkörében.
Európa-liga, selejtező, 4. forduló első mérkőzés
FK Suduva (litván)–Ferencváros: 0–0
Marijampolė, ARVI futbolo arena, 6200 néző. Jv.: Manuel Schuettengruber (osztrák)
FK Suduva: Kardum – Svrljuga, Kerla, Jankauskas, Hladik, Zivanovics – Renan (E. Jankauskas, 78.), Matulevicius, Verbickas – Topcagic (Vezevicius, 92.), J. Tadic (Gotal, 69.). Vezetőedző: Vlagyimir Cseburun.
Ferencváros: Dibusz – Lovrencsics, Blazic, Dvali, Heister – Sigér, Haratin – Zubkov, Skvarka (Varga R., 76.), T. Nguen (Bőle, 87.) – F. Boli (Priskin, 67.). Vezetőedző: Szerhij Rebrov.
