Nagy napra ébredt a bicskei járásban lévő aprócska település összes lakója! Az ezerhétszáz fős község szorgos népe a nagy esemény lázában égett: elővették tiszta ruhájukat, a férfiak táblákat készítettek, a nők sálakat varrtak, hiszen koraeste kis csapatuk nemzetközi porondra lép, és látni fogja az egész világ a tévéközvetítést!
Az ötvenes-hatvanas években alighanem így tudósított volna a Népszabadság a nagy eseményről, de hát azóta már bezárták a Népszabadságot is, és ami helyette jött, arról jobb nem is beszélni. A lényeg: a Puskás Akadémia FC csütörtök este immár a felcsúti kemény mag előtt is bemutatkozhatott a nemzetközi porondon. (Tavaly már játszottak egy mérkőzést Stockholmban, zárt kapuk mögött, ahol a koronavírustól megtizedelt sárga-kék csapat 3–0-ra kikapott a svéd bronzérmestől, így akkor egy meccset tartott a nemzetközi szezon.)
Idén egy újfajta nemzetközi megmérettetésen indulhatott a felcsúti csapat annak köszönhetően, hogy a hazai bajnokságban a második helyen végzett, megelőzve a nagytestvér Mol Fehérvár FC-t is. Mindkét csapat ugyanabban a kupasorozatban szerepel, és a sorsolás után meglehetősen magabiztosan várták a mostani idényben debütáló labdarúgó Konferencia-liga rajtját. Az már csütörtök délután kiderült, hogy székesfehérvári együttesnek ezzel be is fejeződött a nemzetközi idény: kilátástalan játékkal simán kikaptak az örmény bajnokságban negyedik helyezett, a nemzetközi szereplési lehetőséget a kupagyőzelmének köszönő Ararat Jerevántól. Mivel Fehérváron egy hete is csak egy döntetlenre (1–1) futotta, ennyi volt a nagy kaland, pedig Örményországban három válogatottat is pályára küldött Szabics Imre az Eb-n játszó magyarok közül (Fiola Attila, Nikolics Nemanja és Loic Nego). A Puskás nagyobb eséllyel nézett a hazai találkozó elébe, mert az Inter Turku ellen idegenben 1–1-et játszottak, sőt a jó játékuknak köszönhetően nyerni is volt esélyük.
Délután öt órakor Felcsúton még nyomát sem láttam a meccsláznak – egy lélek nem volt az utcán, de előttem és utánam is rendőrségi kisbusz tartott a stadion felé. Nyitva lévő korcsmára sem sikerült rábukkanni, de a Mediterrán Kávézóban egy háromszáz forintos mangófagyi mellett értesültem arról, hogy Lőrinc újabb éttermet épít valahol a környéken, és a településen vagy a környéken született játékos a meccsen legfeljebb labdaszedőként lehet jelen.
Az viszont sokatmondó, hogy már a település előtti körforgalomban külön táblán hívták fel a figyelmet arra, hogy kinek hol kell bemennie a stadionba: értelemszerűen külön kaput kapnak a vendégszurkolók és a hazaiak, de négy (!) különböző kategóriája van a VIP-vendégeknek is – az első kategóriás NER-celeb nyilván nem akar vegyülni egy negyedik kategóriás senkivel. És az sem érdektelen: ha a falu összes lakója elmenne a meccsre, akkor nagyjából félház lenne a 3816 férőhelyes Pancho Arénában.
A stadion egyébként szép, és az emberléptékű méretei miatt még azt is hallani, amikor a pályán lévő játékos rámorog a társára, ha nem kapott tőle időben labdát. Apropó játékos: bár korábban volt olyan, hogy a felcsúti csapatban elvétve sem lehetett magyart találni, ehhez képest most a kezdőcsapatban egész szépen képviseltettük magunkat: a kapus Tóth Balázs mellett a csapatkapitány Nagy Zsolt, valamint Kiss Tamás és Spandler Csaba is megértette Hornyák Zsolt vezetőedző magyarul adott utasításait.
Az első nemzetközi mérkőzés előtt a pár száz fős nézősereg meghallgatta a csapat himnuszát, melynek műfaji besorolása valahol a nemzeti giccsrock és a céges csapatinduló közé tehető. Az első négy sora így hangzik: „Felcsút, Felcsút, győzni fogunk/Felcsút, Felcsút, kis hely, nagy játék/A Vál-völgy szíve teérted dobog/minden gól ajándék!”
Az első ajándék nagyjából három perc tíz másodperc után megérkezett egy finn öngólnak köszönhetően, így újra belehallgathattunk a himnuszba a nagyjából ötven fős kemény mag nagy örömére – alighanem a Puskás FC az egyetlen csapat a világon, ahol a VIP-ben lényegesen többen vannak, mint a kemény magban. Apropó: a vendégszektorban összesen két néző volt, ők alighanem tévedésből kerültek a COVID-biztos területre, mert magyar zászlót lengettek. A Nemzeti Sport egyébként 1600 nézőről írt, de ezt elég nehéz elképzelni – a sajtópáholy pont szemben volt a három legzsúfoltabb szektorral, és mivel elég unalmas volt a meccs, volt alkalmam megszámolni az ott lévő nézőket többször is. 360-nál feljebb egyszer sem jutottam. Pedig a jegyek ára nem volt akadálya a tömegnek: elővételben 800, a meccsnapon ezer forintért adták a belépőt.
Eltelt az első félidő újabb nagy helyzet nélkül, maradt az egy–nullás előny, és ahogy a játékosok levonultak a pályáról, egy helyi nagypapa-forma fazon azt kiáltotta az öltözőbe vonuló hazai játékosoknak: „Balázskám, a második félidőben több kell! Szedjétek már össze magatokat!”
Az ötvenedik percben a visszafutó felcsúti csapatkapitány egy góltól mentette meg a csapatát – száz százalékos ziccerbe került egy finn, de sikerült a lábáról szabályosan lesodorni a labdát. Unalmasan csordogált a mérkőzés, a kemény mag „mindenki szurkoljon!” felszólításra sem reagált a VIP, ezért átváltottak a „Harcoljatok!”-ra.
A 83. perben a felcsúti Plsek eldönthette volna a továbbjutást, de pár méterről a kapufát találta el. Aztán Yoel Van Nieff megbékélést hozott a felcsúti éjszakába: kapásból rászúrt egy kipattanót, nagy gól a bal felsőbe. A Turku hiába erőlködött, a hat perces hosszabbításban sem tudott fordítani, így továbbjutott a Puskás, és még egy nemzetközi mérkőzés biztosan lesz a Pancho Arénában.
Konferencia-liga, selejtező, 1. forduló, visszavágó:
Puskás Akadémia FC–Inter Turku (finn) 2–0 (1–0)
Felcsút, Pancho Aréna, v.: Cilosz (görög)
Továbbjutott: a Puskás Akadémia FC, 3-1-es összesítéssel.
gólszerzők: Annan (4., öngól), van Nieff (87.)
sárga lap: Furuholm (48.), Sanz (97.)
Puskás Akadémia FC: Tóth B. - Nagy Zs., Joao Nunes, Spandler, Stronati - Favorov (Kozák 91.), van Nieff - Slagveer (Komáromi 82.), Plsek, Kiss T. - Puljic (Corbu 63.)
Inter Turku: Moisander - Ketting, Hoskonen (Nurmi 82.), Hämäläinen - Järvenpää, Annan (Yrjas 82.), Sanz, Hyvärinen (Engström 82.) - Kagajama (Paananen 62.) - Källman, Furuholm
