Kis túlzással egy focikapuba érkezik az ember, ha a VII. kerületi Champsbe látogat. Persze, mire megteszi a lefelé vezető utat a lépcsőn, nem is csodálkozik, mert az Aranycsapat tagjainak portréit csodálhatja a falon. Vérbeli sportkocsmáról van tehát szó, a vendégek – már a labdarúgó-világbajnokság előtt is – fanatikus rajongók. Szemük, ha éppen nem a poharuk alját fixírozza, akkor a több tucat televízió valamelyikére mered. Egy bokszban épp Neymar cselparádés gólja miatt bosszankodik egy brit pár, néhány asztallal odébb egy társaság elmélyülten figyeli a teniszt. Ők nem hangoskodnak. Nem zavarják őket sem a lármázó britek, sem a közvetlen szomszédaik, a kizárólag mezbe öltözött szurkolók.
– Főleg külföldiek járnak hozzánk – magyarázza a pincér, aki ugyan állítja, hogy nem követi oly nagy figyelemmel, a labdarúgás fejleményeit, de látszik rajta, őt is elsodorják a pubban sugárzott sportesemények. 1900 (!) sportcsatornát tudnak fogni ugyanis.
– Ki nyeri a vb-t? – kérdezem. Szakértő módjára, hosszú morfondírozás után felel. – Hát, ha az oroszok megvették maguknak – a létesítmények mellett – a meccseket is, akkor felesleges tippelni. De ha megálltak a stadionok költségeinél, és nem tömték ki a FIFA zsebét, akkor szerintem a brazilok és a németek fognak odaérni a végére
– Mivel a magyarok nincsenek kint, így csak a Deutschland über alles – ezt már az angyalföldi Honvéd Sörbár csaposa mondja, miközben bosszankodik egy sort a magyar–ausztrál meccs potyagóljait látva. A hely, ugye, a Vasas kerületében van, de Honvéd a neve, ennek ellenére rengetegféle drukker jár oda. És sosincs verekedés. – Mindenki itt fogja nézni a meccset, az egész ház – meséli lelkesen a hölgy, felidézve a két évvel ezelőtti Európa-bajnokságot, amikor rengeteg pénz cserélt gazdát.
– Jókat fogadtam én is, csak kint, Angliában – emlékszik vissza kolléganője, meg is jegyzi, ott aztán tényleg mindenre lehet fogadni. Most is megtette tétjeit, ám az ausztrálok második góljával végleg elúsztak. – Nem baj, a becsületemet viszont nem vesztettem el. – Kérdőn nézünk rá, majd beavat minket: a magyarok ellen fogadni nem szabad, soha semmilyen körülmények között.
– Jók ezek a stadionok, de legalább lenne jó foci – veszi vissza a szót a németrajongó pultos, és mondatával vitát szít a kocsmában, hogy mikor is volt utoljára jó a magyar labdarúgás. Szerinte Nyilasi és Törőcsikék alatt, mire egy idősebb úr megjegyzi, hogy hát ő még látta a Farkas Jancsiékkal felálló válogatottat a hatvanas években.
Az Aranycsapatig már nem megyünk vissza. Inkább kiisszuk a sörünket. Az orosz vb már javában tart, indul a sportkocsmák aranykora.
