A FIFA eddig (az ezernyi korrupciós botrány mellett) arról volt híres, hogy tökéletesen ellenőrzése alatt képes tartani az általa rendezett labdarúgó-tornák lebonyolítását, gyakran a rendező ország hatóságaival és törvényeivel szemben is. Csakhogy ez mostanra illúzióvá vált, mert alig egy nappal a katari világbajnokság rajtja előtt egyre nyilvánvalóbb, hogy a FIFA alól kezd kicsúszni a sámli.
Alig beszél valaki magáról a labdarúgásról (pedig ilyenkor minden erről szokott szólni). A Katarból érkező híreket a konzervatív arab ország emberijog-sértései (a nők, a melegek és úgy általában mindenki elnyomása), illetve a megalomán stadionépítkezéseken elhunyt több mint hatezer vendégmunkáshalála uralja. Legutolsó csapásként pedig Katar két nappal a rajt előtt, korábbi ígéreteit megszegve, betiltotta a sört a stadionokban, ezzel a FIFA valószínűleg bukja a Budweiserrel kötött több tízmillió dolláros szponzori szerződést.
Az egyre kínosabb helyzetben Gianni Infantino FIFA-elnök is szükségét látta megszólalni, és ha már beszélt, akkor az beszéd volt a javából. A BBC „rendkívüli monológnak” nevezte Infantino beszédét, ami egy szuszra majdnem egy órán keresztül tartott.
A fő mondanivaló a Nyugat „képmutatásának” ostorozása volt, hiszen – Infantino szerint – a nyugati sajtónak inkább a saját háza táján kéne sepregetnie, mielőtt Katart kritizálják. „Ma erős érzelmeket élek át. Ma én katarinak, arabnak, afrikainak, melegnek, sérültnek, vendégmunkásnak érzem magam” – mondta a FIFA elnöke. Majd így folytatta: „Sok dolgot megtanulhattunk az európaiakról és a nyugati világról. Én európai vagyok. Azért, amit háromezer éven keresztül műveltünk szerte a világon, nekünk kellene bocsánatot kérnünk folyamatosan a következő háromezer évben, mielőtt másokat oktatunk ki az erkölcsről.”
