A továbbjutásért focizik szerdán este 21 órától Münchenben a magyar nemzeti tizenegy. Eddig sok babér nem termett Németország ellen.
Ha Németország, akkor sokan talán egy kellemes 2004-es kaiserslauterni délutánra emlékeznek a leginkább. A portugáliai Eb-re készülő, Rudi Völler vezette német csapat a Lotthar Matthaus irányította „tartalékos” magyarokkal mérkőzött meg. A meccs apropóját az 50 évvel korábban Bernben lejátszott világbajnoki döntő adta: a magyar futball legtragikusabb eseményén a svájci fővárosban a legendás Aranycsapat 2-0-ás vezetésről 3-2-re elbukta a világbajnoki döntőt, amit a nyugat-németek nyertek meg történetük során először. Ha akkor ott a magyarok húzzák be a trófeát, lehet másképp alakult volna a német foci története, a magyarról talán nem is beszélve.
Ezen persze mindegy is már morfondírozni, a lényeg, 2004-ben szinte senki nem hitte, hogy az Oli Kahnnal és a többek között Michael Ballackkal felálló németek ellen lesz sok keresnivalónk a pályán. Emlékszem, nem is értem haza a kezdésig, de nem is iparkodtam, mondván, nem akarom nézni, ahogy szétszedik a csapatot. Úgy a 15. perc körül kapcsoltam be a tévét, és nem akartam hinni a szememnek, amikor azt láttam az eredményjelzőn: Németország-Magyarország 0-1! A válogatottban az az évben bemutatkozó Torghelle Sándornak ez volt a hetedik meccse, előtte egy gólt rúgott egy 4-1-es vereség alkalmával a braziloknak, akkor meg már az ő góljával vezettünk 1-0-ra.
A slusszpoén azonban csak ezután érkezett. A 31. percben Ballack próbált meg átvenni egy labdát, de Szélesi mellett elcsúszott a tizenhatoson belül. Büntetőt reklamált, de nem kapott. Helyette Stark, Leandro, Gera volt a labda útja, majd utóbbi remek keresztpasszal ugratta ki Torghellét, aki bő 20 méterrel a kapu előtt mesterien vette le a labdát, és higgadtan elgurított Kahn mellett. Tanítani való találat, gyors passzokkal, mindössze pár másodperc alatt a mi kapunktól jutott gólig a magyar csapat. Ez az akció a mai napig megállja a helyét a világ bármelyik pályáján. Hihetetlen csoda, végül 2-0-ra vertük az Eb-re készülő németeket, az Aranycsapat akkor még élő tagjainak legnagyobb örömére, akik egyébként ott ültek a stadionban. Ami ötven éve nekik nem jött össze, legalább akkor és ott igen – gondolhatták anno Grosicsék.
Ha a futball történelmet nézzük, közel s távol ez az egyetlen pozitív emlék a németekkel – illetve az NSZK-val – szemben. Tétmeccsen utoljára azon az ominózus 1954-es vébén vertük meg őket, a döntő előtt a csoportkörben 8-3-ra. Azóta egyszer sikerült még nyerni ellenük, egy 1985-ös barátságos meccsen, Hamburgban 1-0-ra. Jelen században mindösszesen négyszer találkoztunk velük: az előbb felelevenített 2004-es találkozón kívül az MLSZ alapításának századik évfordulójára rendezett gálameccsen 2001-ben kikaptunk 5-2-re. A 2010-es vébére készülve megszórtak minket egy hármassal, majd a legutóbbi Eb előtt is kikaptunk tőlük 2-0-ra egy felkészülési meccsen. Az örök méleg – Németországot és az NSZK-t együttvéve – 34 meccsen 11 győzelem, 10 döntetlen és 13 vereség, 64 rúgott mellett 71 kapott gól.
Ha összejönne a Kaiserslauternben elért eredmény, akkor mindegy mit játszanak a franciák a portugálokkal, legrosszabb esetben is mi lehetnénk 4 ponttal a csoport harmadikok a három pontos Németország előtt – eséllyel pályázva a kieséses szakaszra a legjobb 16 között. Persze tisztában van mindenki azzal, hogy a találkozó favoritja semmiképp sem Magyarország. És nem csak azért, mert Münchenben, a Bayern otthonában játsszuk a mérkőzést.
Ha faék egyszerűséggel gondolkodnánk, mivel a franciák legyőzték 1-0-ra a németeket, mi 1-1-et játszottunk a franciákkal, akkor legyőzhetjük mi is németeket. Poénnak jó, de tudjuk, semmi köze a realitáshoz. Ugyan a németek tényleg kikaptak Hummels öngóljával 1-0-ra Griezmannéktól, ám amit a portugálok ellen hengereltek, abból sok jóra nem számíthatnak Fiola Attiláék. A Ronaldóékat 4-2-re bedaráló Nationalelf a második meccsére pörgött fel igazán, és a hév, már csak a továbbjutás miatt is nagyon vinni fogja őket. Főleg hazai pályán.
Persze az is igaz, a magyarok elleni meccs nem igen fog hasonlítani a portugálokkal vívott találkozójukra. Ronaldóék bátran felvállalták a nyílt, támadó focit Müllerékkel szemben. Marco Rossi együtteséről sok minden elmondható, de az nem, hogy kard ki kard, nekirohannának az ellenfélnek lesz, ami lesz alapon. A franciák ellen pedig még inkább bizonyították a magyarok, hogy kemény koncentráció mellett nem könnyű ellenük játszani.
Kulcskérdés lesz, hogy a németek mennyire veszik komolyan a mieinket. Joachim Löw szövetségi kapitány szerint nagyon. Ismerjük a közhelyet is: a meccset mindig a németek nyerik, ám elég egy kis kisiklás, egy kis „ellazulás” ahhoz, hogy kisebb koncentráció, akarat és nagy mellény mellett keresnivalója legyen a magyar csapatnak. Mondanám, hogy utóbbit a magyar szurkolók nagyon nem bánnák.
Fontos ugyanakkor, hogy bármiféle esetleges továbbjutás csak és kizárólag győzelem esetén lehetséges. Az így megszerzett négy ponttal akkor lehetnénk másodikok, ha a franciák legyőzik Portugáliát. Egy magyar győzelem és egy francia-portugál döntetlen esetén pedig harmadikként várhatnánk, hogy a hat csoport bronzérmese közül belekerüljünk a legjobb négybe, amelyek játszhatnak a nyolcaddöntőkön.
Egy döntetlennel, és az úgy megszerzett összesen 2 ponttal a csoport utolsó helyén végezne Rossi csapata. Ettől függetlenül, ez sem számítana kudarcnak, sőt, egy tisztes helytállás melletti vereség sem. Egy dolgot kell elkerülni, azt, hogy összeomoljon a válogatott a meccsen. Ám az előzményeket látva, nagy krach nem igen várható. És persze ne feledjük, ez a német csapat négyet rúgott az Eb-címvédő Portugáliának. Ezzel viszont nem szabad foglalkozni, csak azzal, hogy a pályára lépők, remélhetőleg a Németországban játszó Szalai Ádám vezérletével mindent beleadva a lehető legjobb eredményt érjék el szerda este.
Európa-bajnokság, csoportkör, 3. forduló, F csoport:
2021.06.23 – 21 óra. München, Allianz Arena
Németország-Magyarország
Az F csoport állása az utolsó kör előtt:
