Európa egyik legszegényebb országában nem irányított közbeszerzésekkel, adófizetői tízmilliárdokból épül a térség egyik nagy múltú futballklubjának az új stadionja, hanem hazai viszonyainkhoz viszonyítva sci-fibe illő városi, közösségi összefogással.
Az 1922-ben alapított bosnyák FK Velez Mostar emblematikus klub volt már a jugoszláv időkben is, hazai kupákat és bajnokságokat nyertek, 1975-ben a legjobb nyolc közé jutottak az UEFA-kupában. Válogatott játékosaik a titói jugoszláv válogatott kulcsemberei voltak. A 90-es években zajló balkáni háború Boszniának vérfürdőt hozott. A fele-fele arányban bosnyákok és horvátok lakta, százezer lakosú Mostart pedig a sportban is kettészakította: a Neretva folyó nyugati partján élő horvátok klubja, a HSK Zrinjski (Zrínyi) Mostar megkapta a háborúig közösen használt városi stadiont, míg az addig jóval sikeresebb, bosnyák gyökerű Velez sportolói a folyó másik oldalára szorultak egy városszéli, addig nemzetközi sportcélokra soha nem használt kis sporttelepre. A régi, közös arénába való visszatérésről szó sem lehetett, így a városszéli Vrapcici „stadiont” már akkor közösségi összefogással tették alkalmassá hazai bajnokik megrendezésére, a sebtiben összetákolt, fedetlen betonlelátókon hétezren nézhették a nagy múltú Velez meccseit, de a korábbi sikerek elmaradtak.
Egyre több beruházás késik, kötbért mégsem fizetnek | Magyar Hang2017-re csődbe jutott a klub, a futballisták a másodosztályban tudták csak folytatni. A mostari bosnyákok, valamint a több tízezer külföldön dolgozó, a városból származó szurkoló már a várható anyagi összeomlás előtt összefogtak, és saját kezükbe vették sorsuk irányítását: új vezetőséget alakítottak, de előbb közösségi finanszírozást, társadalmi munkát hirdettek a klub és a stadion újjáépítésére. A működésképtelenség határán lévő és szegény bosnyák államra addig sem számíthattak, ahogy a horvát többségű városi tanácsra sem. Ebből az összefogásból először szurkolói relikviákat (sálak, mezek, ajándéktárgyak) kezdtek gyártani. Ezekből az amúgy szerény vásárlóerejű városiak is nagy összegben vásároltak, de számíthattak a több tízezres nyugati mostari kolóniára is. Ugyanígy született meg a plasztik támogatói kártyák ötlete, amelyek egyszeri éves megvásárlásával a szurkolók fejenként több ezer forintnyi bosnyák márkával támogathatták a klub újjáépítését és a stadion korszerűsítését.
Észszerű ütemtervet dolgoztak ki a fokozatos felújításra. Ahogy épp összejött a pénz, lépésenként csinosították ki az öltözőépületet, cserélték a villanyvilágítást. Az utánpótlást és a megfelelő edzésmunkát preferálva először a stadion melletti műfüves pályát építették fel, hétről hétre meghirdetett közösségi munkával: a klub honlapján, Facebook-oldalán, a közösségi klubban és a városi kávézókban is lehetett jelentkezni a fizikai munkára. Később a büfék felújítása, a szerkezet megerősítése, majd tavaly a modern fedett lelátó megépítése is elkezdődött. A támogatói kártyákból befolyt összeget, a meccsek bevételeit és kiadásait, a bel- és külföldről érkező támogatásokat – gyakorlatilag minden bevételt és kiadást hetente többször feltesz a klub az Fkvelez.ba honlapra és a saját Facebook-oldalukra.
200 000 márkás (egy bosnyák márka nagyjából 160 forint) vasbeton és tetőszerkezeti munka, 30 márkás fizetés a hangosbemondónak a meccsen, jegy- és ajándéktárgy-bevételek, százmárkás hozzájárulások Svájcból, valamint több tíz- vagy százezer márkás felajánlások nyugati országokból olyan korábbi legendás mosztári futballistáktól, mint a Genfben edzősködő Meho Kodro, vagy a francia Nantes trénere, Vahid Halilhodzic. Minden bevételt és kiadást pontosan vezetnek, és minden nyilvános.
2016 novemberében valaki betört a pálya mosodájába, és felgyújtotta. A klub egyik veterán szurkolói csoportja, az UGMR azonnal gyűjtést indított. Egy szurkoló két hét múlva négy mosó- és két szárítógépet küldött Hollandiából. Az idei téli szünetben a csapat toronymagasan vezette a másodosztályt, végül meg is nyerte a bajnokságot. A modern, válogatott meccsek rendezésére is alkalmas tízezres stadion két éven belül elkészül, a klub alapításának századik évfordulóját, 2022-t pedig első osztályú bajnoki arannyal és nemzetközi sikerekkel szeretnék ünnepelni.
Csak összehasonlításul: a szombathelyi Haladás hasonló méretű és szerkezetű stadionja két év alatt épült meg, 15 milliárd forint közpénzből.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/6. számában jelent meg, 2019. február 8-án.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/6. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
