Kis csapatokkal nem megy: döntetlen Luxemburgban

Kis csapatokkal nem megy: döntetlen Luxemburgban

A gólszerző Szalai Attilát (k) ünneplik csapattársai a Luxemburg–Magyarország barátságos labdarúgómérkőzésen a Luxembourg Stadionban 2022. november 17-én (Fotó: MTI/Kovács Tamás)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Az Európai Unió legkisebb, ám leggazdagabb országába látogatott csütörtök este a magyar labdarúgó-válogatott. A két csapat közötti legutóbbi meccsen, szintén felkészülési mérkőzésen, öt éve novemberben nagyot égtek itt a mieink: 2–1-re kikaptunk, így az eddigi tíz győzelem mellett egy vereség is bekerült az örökmérlegbe. A házigazda válogatottat egyébként már nem lehet leírni: nemrég idegenben 3–3-as döntetlent játszottak a Nemzetek Ligájában csoportgyőztes Törökországgal, és oda-vissza megverték Litvániát.

A „hanyatló Nyugat” eme sarkában két éve ingyen van a tömegközlekedés, ők ezzel a sorosista ármánnyal csökkentették az autóforgalmat a városban, míg mi a járvány idején az ingyenes parkolással, aztán pedig a benzinársapkával próbálkoztunk. Így nem csak a reptérről befele, hanem a szállásomról a stadionba is ingyen utazhattam – a buszsofőrök, a szállodában a takarító, de még az ebédnél a pincér is portugál volt. Akárcsak a hazai csapat legnagyobb sztárja: a Dinamo Kijevben játszó, de a háború miatt az Al-Whedának kölcsönadott Gerson Rodriguez Lisszabon mellett született.

Egy éve adták át a Stade de Luxembourg stadiont, amelyben futballmérkőzésen 9386 hely van, és jövő héten itt játsszák a Luxemburg–Magyarország rögbimeccset is. Az UEFA 4-es kategóriájú, tehát akár a legmagasabb presztízsű mérkőzések lejátszására is alkalmas stadion nem volt olcsó, 80 millió euróba, 32 milliárd forintba került.

A helyiek nem érdeklődtek túlságosan a meccs iránt, a himnuszoknál félig sem volt tele a stadion. A magyar kemény mag viszont most is letette a nem túl díszes névjegyét: az első percekben a „előre Magyarország, küzdjetek, értetek harcolok! Kisz..pják a f..mat a németek, az olaszok, az angolok!” – rigmust skandálták, miközben az említett csapatok közül egy sem volt érdekelt ezen a találkozón.

Egyébként hamar jött a hidegzuhany: már a hatodik percben jogos tizenegyest ítéltek ellenünk. Styles rövid hazaadására Gerson Rodrigues Dibuszt megelőzve ért oda, utóbbi páros lábbal rácsúszott, büntető. Pont a magyar szurkolótábor előtt rúghatták, de nem sikerült megzavarni a sértettet, könyörtelenül bevágta a felső sarokba, 1–0 oda. Továbbra is a hazaiak voltak az élesebbek, több gólhelyzetet kidolgozva – mi az első húsz percben nem tudtuk veszélyeztetni a luxemburgi kaput. A huszonharmadik percben aztán Gazdag Dániel egyenlíthetett volna, senkitől sem zavartatva lőtt tíz-tizenegy méterről Ádám Martin remek lekészítése után, de pont középre, így Moris könnyen hárított. Két perc múlva viszont helyreállt az egyensúly az eredményjelzőn, Szalai Attila csukafejese után, 1–1. Négy perccel a félidő vége előtt majdnem Szoboszlai csípett el egy hazaadott labdát, a kapussal össze is rúgtak a labdán, de utóbbinak volt szerencséje.

A második félidő elején beszorítottuk a hazaiakat, egymás után négy szögletrúgást is elvégezhettünk és mindjárt az elsőnél Szalai Attila fejesét bravúrral tolta kapufára a frissen beállt új kapus, Schon. Továbbra is számolatlanul végezhettük a szögleteket, adódtak is jó lehetőségek, de gólt nem sikerült szerezni – igaz, cserébe a hazaiak gyakorlatilag alig jutottak át a felezővonalon. A nagy nyomás végül góllá érett: a válogatottban debütáló, alig húsz esztendős Németh András szép gólt szerzett, a háló mögött szurkoló magyar tábor örömére. 67. perc, 1–2 ide! Mindössze tíz percet örülhettünk, amikor három magyar védő is a földre került, a labda pedig Dibusz hálójába: 2–2. A semmiből jött egyenlítés után vérszemet kapott a hazai csapat és a szurkolók is, és majdnem visszavették a vezetést: Dibusznak kellett nagyot védenie a ziccerben kapura törő Curci lövésénél. Ő volt a második gól szerzője is egyébként, a német negyedosztályban (!) játszó játékos először kapott helyet a hazai válogatottban, csereként.

A vége előtt pár perccel a magyar szurkolótábornál előkerült a füstbomba, gól viszont nem született, így immár van egy döntetlenünk is Luxemburggal az örökmérlegben.

Luxemburg–Magyarország: 2–2 (1–1)
Luxembourg, 3571 néző, v.: Jonathan Lardot (belga)
gólszerzők: Rodrigues (7., 11-esből), Curci (78.), illetve Szalai A. (25.), Németh A. (67.)
sárga lap: Barreiro (25.), illetve Dibusz (6.), Nagy Zs. (34.), Styles (85.)
Luxemburg: Moris (Schon, a szünetben) – Jans, Mahmutovic, Olesen (Thill, a szünetben) – Bohnert, Da. Sinani, Barreiro, Pinto – Borges Sanches (Curci, 71.), Rodrigues (Rupil, 91.) – De. Sinani (Lohei, 59.)
Magyarország: Dibusz – Lang, Orbán, Szalai A. – Fiola (Botka, 78.), Nagy Á. (Baráth P., 78.), Styles, Nagy Zs. (Kerkez, 57.) – Szoboszlai (Kalmár, 87.), Gazdag (Sallai, 57.) – Ádám (Németh A., 57.)