Könnyedén lépte le a magyar válogatottat a „mi kutyánk kölyke”

Ugyan tizenöt éve nem kaptunk ki a horvátoktól, Splitben pedig nyert már magyar csapat, történetesen a Debrecen 5-0-ra kupameccset, a csütörtök este sajnos a lehető legrosszabban indult. Oltári nyomás ugyan nem volt, de az első pillanattól fogva a horvát válogatott dominált, a magyar csapatnak még epizódszerep se jutott. A hazai dominanciának hamar meglett az eredménye: Kádár a saját térfél bő felénél az ötödik percben labdát vesztett, a játékszert elég könnyedén elcsenő Modric végigrobogott a kapuig, és simán elgurított Gulácsi mellett, 1-0.

A gól láthatóan megnyugtatta a hazaiakat, akik továbbra is irányították a játékot, elég nyomasztó volt a labdabirtoklási fölényük. A huszadik perc körül felélénkült viszont a magyar csapat, Sallai harcolt ki egy szögletet, miután elfutott a baloldalon. A szögletből is veszélyeztettünk, de pillanatok alatt jött az újabb horvát gól. Lovrencsics vesztett el fájóan könnyen egy labdát, az elfutás után bepasszolt labdát pedig igen megalázó módon sarokkal gurította el a kifutó Gulácsi mellett Petkovic, a visszafele futó Kádár se tudta kikanalazni, 2-0.

Huszonhárom perc alatt gyakorlatilag kiírta magát a meccsből a magyar csapat. „Ahogy Marco Rossi szövetségi kapitány fogalmazott, ha el is vesztjük a meccset, nem mindegy, hogy. Nos, egyelőre két gyermeteg hibát követett el a magyar csapat” – jegyezte meg ekkor a mérkőzés kommentátora, Hajdú B. István.

A 42. percben újabb, immár kabaréba illő jelenet következett: egy ártalmatlannak tűnő beadás után Kádár oltári luftot rúgott, a labdát így Petkovic erőtlenül, rém szánalmasan pöttyintette az égbe, hogy aztán, mint valami lassított jelenet egy David Lynch roadmovie-ból, az a hálóban kössön ki, 3-0. A gólt követően a horvátok elkezdtek lazázni és gálázni. Rég nem láthatott ennyire gyenge félidőt a magyar válogatottól a közönség.

A második félidőt cserével kezdte a válogatott, Kádár helyett jött Lang Ádám; és a játékrész elejét megnyomta a magyar csapat, ám igazi, veszélyes gólhelyzet nem alakult ki. Aztán a frissen beállt Langnak Kleinheisler „besegített volna” a védekezésben, az 54. percben lett belőle egy tizenegyes. A labda mögé Perisic állt, aki talán flegmán rúgta, ki tudja, a lényeg Gulácsi kitolta a labdát szögletre. Legalább valami öröm! Ami nem tartott sokáig, mert mire odanézett az ember, az olasz játékvezető szöszmötölt valamit a tollával, és elsőre nem értette senki, mi történik. Mint kiderült, egy újabb sárgát adott Kleinheislernek, ki tudja, miért – vagy a büntetőben játszott szerepéért (bár a lapot később kapta), vagy mondhatott valamit a bírónak: a lényeg, emberhátrányba kerültünk.

A kihagyott büntetőt követően is a horvátok nyomtak. Egy óra után Rossi ismét cserélt, a csapatkapitány Dzsudzsák helyére érkezett Nagy Dominik. 68 percet kellett várni, hogy először, úgy isten igazán eltaláljuk a kaput: ezt Sallai követte el, a laszti megpattant, de sajnos, középre ment, Livakovic könnyedén leszedte. Nagy Dominik beállítása egyébként szemmel láthatóan jót tett a csapatnak, sokkal élénkebb lett a magyarok játéka.

Az utolsó húsz percben ugyan továbbra is hazaiak domináltak, ám semmi sem jött össze nekik, szerencsénkre. Ha a másik oldalról nézzük, jól tartottuk magunkat emberhátrányban. A 87. percben közben megjelent egy mutató, sikeres passzok száma: 480:173 a horvátok javára. Majd jött a magyarok legnagyobb helyzete, Willi Orbán fejelt veszélyesen, épp csak mellé ment a labda. És ennyi.

Ugyan papírforma az eredmény, de fájó a vereség. Az első félidő már-már olyan meccseket idézett, mint az Egervári Sándor alatt 2013-ban a hollandoktól elszenvedett 8–1-es katasztrofális zakó (ahol egyébként Dzsudzsák is pályára lépett és az egyetlen gólunkat szerezte). Noha a második félidőben a kiállítás ellenére is tartotta az eredményt a magyar csapat, nem kaptunk újabb gólt, a vereséggel sajnos, egyre nehezebb helyzetben a válogatott, már ami az Eb-re kijutást illeti. Szlovákia otthon 1–1-re végzett Wales ellen, így a horvátoknak 13, Szlovákiának 10, nekünk 9, Walesnek 7 pontja van, igaz utóbbiak egy meccsel kevesebbet játszottak.

Vasárnap Azerbajdzsán vár a nemzeti tizenegyünkre. A meccs elvileg zárt kapus lesz, de az MLSZ mintegy tizenötezer 14 év alatti fiatallal szeretné megtölteni a Groupama Arénát.