Győzelem Varsóban, sajnos már tét nélkül

Győzelem Varsóban, sajnos már tét nélkül

A lengyel-magyar meccs (Fotó: Magyar Hang/Lukács Csaba)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

A magyar nemzeti színekkel világították ki kedd délután, sötétedés után a lengyel főváros egyik híres (vagy inkább hírhedt, mert annyira szépnek nem mondható) épületét, a Kultúra és Tudomány Palotáját. A tisztelgés a magyar válogatottnak szólt, hiszen a 2022-es, katari rendezésű labdarúgó világbajnokság selejtezőjének utolsó mérkőzésén a hazai csapat a magyarokat fogadta. A két együttes találkozóinak komoly hagyománya van: a lengyel labdarúgó-válogatott szinte pontosan száz éve, 1921 december 18-án pont ellenünk játszotta első hivatalos mérkőzését. A meccs Budapesten volt és egy góllal győztünk, viszont az elmúlt 34 évben csak egyszer nyertünk ellenük – igaz, 2007-ben idegenben játszva nyertünk szintén egy góllal. Legutóbb márciusban találkozott a két csapat, Budapesten 3-3 volt a végeredmény.

A mostani meccsnek – sajnos – már nem volt tétje számunkra, hiszen az albánoktól elszenvedett két vereség után eldőlt, hogy nem érhetünk oda a pótselejtezőt jelentő második helyre. Az biztosan a lengyeleké, így nekik csak azért volt szükségük a három pontra, hogy jobb pozícióból várják a sorsolást.

Amikor a stadionban indultam, a metró már tele volt szurkolókkal – a 2012-ben megnyílt Nemzeti Stadionba minden jegyet eladtak kedd estére, így több mint 56 ezren szurkolhatnak a lengyel válogatottnak. Magyarok nem jöhettek a FIFA döntése alapján, de a városban azért hallottam hazai szót – a hagyományos barátság jegyében a magyar ultrák egy részének a lengyel barátaik váltottak jegyet. Közülük többen már hamarabb megérkeztek a lengyel fővárosba, hogy részt vegyenek a november 11-i függetlenség napi felvonuláson, melyet a helyi CÖF, egy kormány által támogatott civil szervezet szervezett. A menetet a bíróság eredetileg betiltotta, de miután a kormány megadta nekik a hivatalos állami rendezvény státuszát, szabadon megszervezhették. Pár órával a kezdés előtt a Carpathian Brigade is hallatott magáról: a Visztula hídon piros-fehér-zöld füstbombákkal csináltak hangulatot.

A stadion környékén elképesztő mennyiségben voltak sál- és mezárusok (kivétel nélkül csak a hazai csapat piros-fehér színeiben árulták a szurkolói kellékeket), de a legfurcsább egy almaárus volt: három kilós kiszerelésben árulta a portékáját, és nem tudom, miben reménykedett.

A magyar himnuszt a lengyel közönség végigtapsolta, és a végén szórványosan hallani lehetett a Ria-Ria-Hungáriát is a stadionba bejutott magyarok torkából. A lengyel himnusz elképesztő hangorkánnal járt – ötvenötezren énekelték a zárt stadionban – az épület teteje ugyan nyitható, de a rendezők úgy döntöttek, hogy a hideg idő miatt ma zárva marad.

A mérkőzés napján délután derült ki, hogy nálunk tovább bővül a hiányzók listája: Szoboszlai Dominik a vasárnapi edzés után fájdalmat érzett a combjában, ezért elővigyázatosságból visszautazott a lipcsei klubjához, hogy minél hamarabb megkapja a szükséges kezeléseket. A magyar csapatból egyébként a teljes lipcsei sor hiányzott: sérült Gulácsi és Willi Orbán is, míg a második oldalon pihenőt kapott a legnagyobb sztár, Robert Lewandowski.

Ahogy az várható volt, a lengyelek kezdenek jobban, eléggé beszorultunk a térfelünkre és a huszadik percben Dibusznak nagyot kellett védenie egy bátor kivetődéssel. Aztán mi is többször felértünk a lengyel kapu elé, volt is egy jó levehetősége Varga Kevinnek, de a lengyel kapus által középre kiütött labdára nem volt érkező magyar. A 37. percben aztán megtörtént a csoda: egy ellentámadás során kaptunk egy szabadrúgást jó távolról, a beívelt labdát egy lengyel védő megcsúsztatta, pont Schäfer fejére, aki belebólintott, és a labda a kapus Szczesny lába között becsorgott a hálóba. 1-0 ide, a helyi közönség döbbenetére.

Félidőig már nem változott az állás, sőt a második felét is mi kezdtük jobban: Schön tekert egy szép magyar akció végén 15 méterről kapura, a lengyel hálóőr látványos vetődéssel hárított, a kipattanót viszont közelről elpuskázta az érkező Varga Kevin. Amennyire váratlanul szereztünk mi vezetés az első félidőben, annyira váratlanul egyenlítettek a lengyelek a 61. percben: egy szöglet utáni sem sikerült elfejelni az ide-oda pattogó labdát, Swiderski egyedül maradt és bebólintotta a jobb felsőbe, 1-1.

Nem volt túl sportszerű a mérkőzés, a portugál bíró összesen nyolc sárgalapot osztott ki, a két csapat testvériesen megosztozott rajtuk. A gól a hazaiaknak tett jót, elkezdtek támadni, de megint mi rúgtunk gólt: egy álomszép, sok passzos támadás végén Gazdag higgadtan a jobb felsőbe varrta fel a 79. percben. Gyönyörű gól volt és megint vezetünk!

Erre már nem volt válaszuk a hazai csapatnak, így győztünk Varsóban – így aztán még jobban fáj az albánok ellen elpazarolt hat pont. Mi a csoport negyedik helyén végeztünk, a lengyelek mehetnek pótselejtezőre. A meccs végén a hazai közönség kifütyülte a lengyel válogatottat. 

Címkék: selejtező

Szent reformátor volt

Szent reformátor volt

Sopronkőhidán 75 évvel ezelőtt végezték ki Kiss Szaléz ferences szerzetest. A koholt vádak szerint szovjetellenes terrorcsapatot irányított Gyöngyösön, és összeesküdött Habsburg Ottó trónra juttatásáért.

Karácsonyi akció!

Friss lapszámunk

Támogasson minket!

Keresés

Árnyék podcast – Áchtung Baby