Bár 2017 végéig hetedannyi taotámogatást kapott a magyar jégkorong, mint a futball, az eredmények sokkal látványosabbak. Idén április közepén a magyar női válogatott felkerült az elitbe, és 2020-ban ott lesz Kanadában, az A csoportos világbajnokságon.
Mondanunk sem kell, ezt az eredményt nem lehetett egyik pillanatról a másikra elvárni, hiszen a női hoki első csapata még a kölyökbajnokságban kezdte meg szereplését, és csak az 1993–1994-es szezontól tudott a Magyar Jégkorong Szövetség női bajnokságot indítani, kezdetben mindössze két csapattal. A magyar női válogatott első mérkőzését 1997. március 1-jén játszotta a Budapest Sportcsarnokban Nagy-Britannia ellen.
Innen vezetett az út 21 esztendő kemény munkájával oda, hogy 2019. április 13-án – története során először – kiharcolta az A csoportbeli világbajnoki szereplés lehetőségét. Mielőtt a siker okait elemeznénk, nézzük át, mi a leglényegesebb különbség a férfi - és a női jégkorong szabályaiban. Utóbbi esetében – noha a legtöbb pontjában megegyezik az erősebb nem szabályrendszerével – az a legfontosabb, hogy egyelőre szabálytalan ütközésnek minősül a másik fél elleni testjáték: azt a játékost, aki leütközi ellenfelét, büntetni kell.
A kötelező védőfelszerelés tekintetében egyetlen számottevő eltérés van, a női játéknál életkortól függetlenül kötelező a teljes arcrács viselése. És akkor térjünk rá, vajon mi kellett ehhez a sikerhez. Az Orbán-kormány 2011-ben a hokit is a látványsportágak közé választotta, ami azt jelentette, hogy ugrásszerűen megnőtt az addig csak csordogáló állami támogatás mértéke, a társaságiadó-kedvezmény rendszerén keresztül rengeteg közpénz áramlott a jégkorongba is. Persze bármilyen népszerű és egyre eredményesebb is a hoki, a látványsportágak közül ide jutott a legkevesebb állami támogatás.
Az utolsó ellenőrizhető adatok alapján 2017 végéig összesen 30,77 milliárd forintot hívtak le a jóváhagyott 38,5 milliárdból. Ez azonban kevesebb, mint a jóval kevésbé sikeres labdarúgásnak juttatott közpénz hetede. A taorendszer megjelenésével például hat esztendő alatt megháromszorozódott az igazolt játékosok száma – 1500-ról 5800-ra –, és ez egyúttal minőségi növekedést is hozott. Utánpótlás-válogatottjaink közül ugyanis az U20-as és az U18-as férfi csapat is képes volt egy alkalommal feljutni az elitbe, míg az U18-as női válogatott – amelyre a mostani sikercsapat is épített – két évet tudott játszani a világ legjobb tíz csapata között.
Természetesen az eredmények javulásához a jégkoronghoz kapcsolható sportlétesítmények nagyszámú növekedése is hozzájárult. A szövetség az állami tulajdonú, 2014-ben átadott Tüskecsarnokban berendezett egy rendkívül magas színvonalú metodikai központot, közel 50 millió forintot költöttek rá, és az utánpótlás-korosztályú csapatok ingyen használhatják.
VIP-páholyok, tao és politikai kinevezettek, avagy gondolatok a sportfinanszírozásról | Magyar Hang
A rendszer az elmúlt 8 évben kinevelt egy olyan sportvezetői csapatot, amely járatos a könnyű közpénzek elköltésében, a „nehéz”, piaci pénzek megszerzésével azonban érdemben nem foglalkozik.
Ezek ismeretében tehát nem csodálkozhatunk, hogy az évek hosszú sora óta zajló szisztematikus építkezés a férfiak 2008-as szapporói csodája után immár a hölgyek között is meghozta a gyümölcsét. Persze a pénzen kívül a felnőttek sikeréhez az is kellett, hogy a korosztályos válogatottak egyre jobb eredményeket érjenek el, a legjobbnak tartott klubcsapatunk, a KMH Budapest magas színvonalú nemzetközi bajnokságban, az EWHL-ben álljon helyt, illetve sok magyar játékos a tengerentúlon, Oroszországban, Svédországban, Svájcban és más külföldi bajnokságokban lépjen hétről hétre jégre. A mostani bravúr után a következő, egyre reálisabb cél az olimpiai szereplés kivívása lehet.
És persze mindehhez meg kellett találni azt az embert, akivel képesek elérni a maximumot. Ő nem más, mint Pat Cortina, a sportág történetének első olyan edzője, aki férfi - és női válogatottat is az elit ligába juttatott. Fantasztikus leírni, hogy mindezt a magyarokkal érte el. A kapitány sikerei mellett szerénységgel és alázattal közelíti meg a sportágat és a rá szabott feladatokat, hiszen a történelmi tett ellenére sem tartja magát jobb edzőnek, mint amilyen volt.
„Csapatként kellett mind a férfiak, mind a nők esetében játszanunk, hogy ne két vagy három kulcsjátékostól függjön a siker. Ezt tudtam hozzátenni a válogatotthoz. Ahogy annak idején a fiúk, úgy most a lányok is hihetetlenül teljesítettek. Elképesztően hosszú, fárasztó, ugyanakkor örömteli időszak áll mögöttünk, és bevallom, csak egy csendes estére vágyom, finom vacsorával, amely mellé iszom egy-két pohár jó magyar bort” – ecsetelte a sikerkapitány az utolsó találkozót követően.
2020-ban, az A csoportos világbajnokságon a világ legjobbjai ellen harcolunk majd. Olyan magas színvonalon játszó válogatottakkal kell felvenni a kesztyűt, mint a kanadaiak, az amerikaiak, a finnek és az oroszok.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/16. számában jelent meg, 2019. április 18-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/16. számban? Itt megnézheti!
