Mint kiderült, csak szimpla bemelegítés volt Rakonczay Gábornak Grönland átszelése. Az óceán átevezéséről és átvitorlázásáról ismert extrém sportoló szeptemberben 29 nap alatt 650 kilométert tett meg a „zöld” sziget jégmezőin. Gyakran tizennégy órát csúszkált sítalpakon, mindössze hat óra alvással.
Legújabb és előreláthatólag eddig legnagyobb kalandjának várhatóan november 19-én vágott neki. Rakonczay valamikor a fejébe vette, hogy első magyarként akarja elérni a szárazföld, vagyis az Antarktisz partjáról a Déli-sarkpontot. A magyar zászlót még 2005-ben egy nemzetközi expedíció magyar tagjai, Kovalcsikné Bátori Krisztina és Ács Zoltán már kitűzték a sarkponton, ám ők nem a partról indultak, csupán az utolsó szélességi fokot, azaz körülbelül 111 kilométert tették meg síelve. A kontinens széléről még egyetlen magyarnak sem sikerült eljutnia a sarkpontra.
Az Antarktiszon ilyenkor „nyár” van, de a hőmérséklet nem magasabb mínusz 25–35 Celsius-foknál. Rakonczay Grönland átszelése után októberben magaslati edzőtáborban volt Ausztriában, hogy aztán november 11-én elutazzon Chilébe, ahonnan negyedmagával ment tovább, hogy nekivágjon a nagy kalandnak a Déli-sarkra. A tervek szerint ötven napig átlagosan napi 25 kilométert tesz majd meg, emelkedőn, és jó eséllyel szembeszélben, kezdetben a nyolcvankilós szánt húzva maga mögött, ezen lesz az élelme is.
– Ha minden úgy alakul, ahogy tervezzük és szeretnénk, akkor január 3-án érünk el a Déli-sarkponthoz – mondta Rakonczay. – Úgy tervezzük a társaimmal, hogy egyórás gyaloglás után tíz perces pihenőket tartunk, mindezt napi tizenkét–tizenhat órán át. A csapat GPS-jeladót is visz magával, így bárki nyomon követheti majd, hogy merre járunk. A Déli-sark Expedíció a sportról, a kitartásról, a küzdelemről, a gyerekkori álomról szól, arról, ahogy az ember napról napra feszegeti, sőt olykor kitolja a saját határait. Az expedíciók egy önismereti tréninggel is felérnek, igaz, szélsőséges formában. Az ember nagyon messze van a civilizációtól, érintetlen, ingerszegény környezetben, és csak rajta múlik, hogy eléri-e a célját. A szélsőséges időjárás sem segít ebben, és azzal is meg kell küzdeni, hogy teljesen elveszítheti az ember a tájékozódási képességét, hiszen olykor a horizont sem látható.
Gábor beszélt a hóvakságról (ami a szaruhártya és az érhártya napégéséhez hasonló, gyakori tünetei közé tartozik a fájdalom, az erős könnyezés, a szemhéj rángása, a világosság okozta kellemetlen érzés – a szerk.), és arról, hogy mennyire nehéz még átöltözni is a mínuszokban, nemhogy tisztálkodni. A ruhaváltás nagyjából annyiból áll majd, hogy a hidegtől függően kicseréli a kabátját egy melegebbre vagy könnyebbre. Bárhogy is alakul a túra, világjárónk biztos benne, hogy nem ez lesz az utolsó.
Rakonczay 2008-ban hatalmas, mindmáig érvényes Guinness-rekordot állított fel, amikor kicsivel több mint ötvenegy nap alatt átevezte az Atlanti-óceánt, 5200 kilométert megtéve.
