Már egy órával a péntek esti barátságos válogatott mérkőzés előtt tüzes hangulat uralkodott a Puskás Aréna környékén, ám ezúttal szó szerint. Az egész stadionban olyan füstszag volt, mintha egy gigantikus grillpartit szerveztek volna a pálya közepén, és amikor gyalogoltam a médiabejárathoz, a mellettem lévő rendőr rádiója megszólalt: hívjatok tűzoltókat a kerítéshez, mert nagyon ég valami! Nem tudom, a Keletiből vonuló magyar szurkolók petárdái okozták-e, de alighanem a fű lobbant lángra a stadion külső kerítésénél.
A telt házas Puskában a magyar válogatott felkészülési mérkőzésen fogadta azt a svéd csapatot, amelyiket ebben az évszázadban csak egyszer tudtuk legyőzni, cserébe hétszer is kikaptunk. Most itt volt a pompás alkalom javítani a mérlegen, mert az ellenfél négy kulcsjátékosa sem jött el Budapestre. Köztük a magyar származású Gyökeres, aki Lisszabonban játszva ezüstcipős lett a portugál bajnokságban, 39 góllal. Ő kisebb sérülésre hivatkozva nem vállalta a budapesti játékot. Pályára lépett viszont svéd színekben Salétros, aki édesapja révén magyar származású.
Ötven másodperc kellett az első nagy helyzetig magyar részről, de Dárdai Bence lapos lövését védte a svéd kapus. Az ötödik percben Sallai tekert, nagyot védett Robin Olsen, hogy aztán az ezt követő szögletből újra Sallai kerüljön ziccerbe, de 11 méterről senki által nem zavartatva fölé bombázott.
Kevéssel negyedóra előtt Szoboszlai tesztelte a kapust, és aztán a skandinávok is eljutottak a magyar kapuig, de Balogh Botond időben tisztázott. Aztán jó ideig csak Bolla ápolása okozott izgalmakat (végül vissza tudott jönni a pályára), majd a szórványos svéd támadások egyikénél Elanga lőtt óriási felső kapufát – itt már Dibusz verve volt. Később is volt egy nagy helyzete Anthony Elangának, egyedül vihette rá Dibuszra, de nagyon kisodródott és mellé lőtt. Volt pár ígéretes magyar próbálkozás is, de a befejezés nem sikerült, így gól nélküli döntetlennel mehettek szünetre a csapatok.
A szünetben volt idő megnézni a statisztikákat: a közönség által többször is hosszan skandált Marco Rossinak ez volt a 75. mérkőzése a magyar válogatott kispadján.
A második játékrész egy Schaffer-bombával kezdődött (fölé), aztán jött a hidegzuhany a kánikulában: a harmadik percben a ritka svéd támadások egyikénél Nygren lőtt, egy magyar lábról a jobb felsőbe vágódott a labda: 0-1. Nem sokkal később Ayari kettőre növelhette volna az előnyt, de a labda elcsorgott a jobb kapufa mellett. Ekkor már néhány szórványos füttyöt is lehetett hallani a nézőtéren, ráadásul az 59. percben újra nagyot kellett védenie Dibusznak.
Rossi kettős cserére szánta magát: a közönségtől nagy tapsot kapott a Gazdagot váltó Tóth Alex, és újoncot is avatott a válogatott Csongvai Áron személyében (ő éppen Svédországban játszik), aki Dárdai Bence helyett lépett pályára. Tóth mindjárt majdnem gólpasszt adott: kiugratta Sallait, aki egyedül vihette kapura, kissé kisodródva át is emelt a kapus felett, de mellé ment. Ezután Dibusz hibázott óriásit, a hatvanötödik percben odaadta a labdát Ayarinak, aki köszönte szépen az ajándékot: 0-2!
Csoboth Kevint is pályára küldte Rossi (Bolla ment pihenni), de igazán ütős gólhelyzetet nem tudott összehozni a magyar csapat. Nem úgy a svédek – az embernek az volt az érzése, a svédek eldugták a labdát és csak azért nem rúgják be a harmadikat, mert elég nekik a kettő. Tizenkét perc volt hátra, amikor újabb három embert cserélt le a kapitány, köztük Szoboszlait is, és pályára lépett a Rossi-éra 48. újonca, a fradista Szalai Gábor. A csapatkapitányi szalagot megöröklő Sallai újra ziccerbe került, hat méterről lőhetett, de neki ma egyszerűen nem volt szerencséje, Olsen lábbal védett.
Három perccel a vége előtt Dibusz mentette meg a csapatot a megalázó vereségtől: Elanga egyedül törhetett a kapura, de Dibuszról szögletre pattant a labda. Elanga még rúgott egy gólt az utolsó percben de szerencsére lesen volt – ezt még a VAR is így látta. A meccs végén a pályáról levonuló magyar csapatot már alaposan kifütyülték a nézők.
