Szilágyi Áron, London és Rio de Janeiro bajnoka remek formában várta a tokiói olimpiát, ahol harmadik aranyérmével történelmet írhatna. A nyári játékok halasztása így különösen fájó volt számára. Mára azonban elfogadta a döntést, és bár egyelőre közelebbi cél nélkül, de újra teljes edzésbe állt, remélve, hogy az év végére célt is találnak az „élvezetnek”.
Szilágyi Áron pályafutásán nem változtatott az olimpia elhalasztása, a civil életét kavarta meg kissé. A sportoló ezt azzal magyarázta, hogy csak az olimpiát követő évben tud a víváson kívül másra is koncentrálni.
(...)
A történteket egyébként már elfogadta és beállt egy napi rutinra. Jelenleg egyébként nem beszélhet felkészülésről, hanem visszatérnek az alapokhoz. – Azokkal a finom technikai részletekkel is tudunk most foglalkozni, amire egy versenyidőszakban nem jutna idő – mesélte.
(...)
– Idegeskedjenek inkább az ellenfeleim, akiknek nem sikerült nyerni – így fogalmazott az olimpiai bajnok annak kacsán, hogy a szünet előtti utolsó két nagy versenyt, a varsói és a luxemburgi világkupát egyaránt megnyerte, így talán a legjobb formában lévő versenyzőként érkezhetett volna Tokióba.
Felforgatta az életét a karantén? Mikor léphet újra pástra? Hogyan tud a bizonytalanra készülni? Mire számít az olimpia kapcsán, lehet, hogy 2021-ben sem versenyezhet Tokióban? Miért tud laza maradni az olimpián is, és a riválisok miért izgulják túl a nagy versenyt? Félnek-e tőle az ellenfelei, és ő kitől tart leginkább? Segíti-e az asszók közben, hogy pszichológiát tanult? Miben hasonlít a zene és a kardvívás? Mit csinál akkor, ha az ellenfele színházként tekint a pástra? És meddig szeretné folytatni a pályafutását?
A válaszokat és a teljes interjút elolvashatja a Magyar Hang július 10-én megjelent 2020/28. számában.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy digitálisan! És, hogy miről olvashat még a 28. számban? Itt megnézheti!
