Nem várta városnézésre alkalmas időjárás azt a több mint 1600 magyar szurkolót, akik elkísérték a magyar válogatottat Isztambulba. Délelőtt zápor, jeges dara és szemerkélő eső váltogatta egymást, és a hőmérséklet is jóval tíz fok alatt maradt. Más tekintetben is viharos napok vannak Törökországban, erről itt írtunk bővebben. A Taksim tér közepét a rendőrség hermetikusan lezárta, csak a szélek mentén lehetett közlekedni, ami megnehezítette a magyar drukkerek egymásra találását, mert nekik pont ide szervezték délután háromra a találkozót. Innen kisebb csoportokban (gyülekezési tilalom van éppen) egy mellékutcába vezették a magyarokat, ahonnan különbuszokkal, rendőri felvezetéssel, lezárt utakon vitték a Rams Parkba, a mérkőzés helyszínére. Az 52 ezres stadionba nem adták el az összes jegyet (a pálya egyébként a Galatasaray csapat otthona is), de bárkit kérdeztem, mindenki azt mondta, a török szurkolók nem csak a meccsel fognak foglalkozni, hanem minden bizonnyal utalnak az aktuális politikai helyzetre is.
A magyar válogatott eközben fennállása ezredik találkozójára készült (1903-ban volt az első mérkőzés), jó előjellel: az utolsó három találkozón győztünk Törökország ellen (ráadásul utoljára szinte napra pontosan egy éve, 2024 március 22-én Budapesten 1-0-ra). Most az a tétje az oda-vissza párharcnak (a második találkozó vasárnap este hattól lesz a Puskás Arénában), hogy maradunk-e a Nemzetek Ligája legerősebb, A-jelű osztályában. Érdekesség, hogy mindkét válogatottnak olasz szövetségi kapitánya van: nekünk Marco Rossi, a törököknek Vincenzo Montella.
A stadionban előre bekészített óriás molinók várták a hazai szurkolókat, tele akutálpolitikai, de nemzetközi vonatkozású üzenetekkel:„az emberiség elveszítette a lelkiismeretét Gázában”; „ha Jeruzsálem nem szabad, az egész világ fogságban van”; „Free Palestine”; „Palestinian genocide” és „Let Gaza babies live”.
A hazaiak talpig pirosban, a mieink tiszta fehérben léptek pályára – a magyar szurkolók egy bannerrel is készültek, melyen az állt, „ezernyi küzdelem”, nyilván a jubileumi számra utalva. A kezdésre az is eldőlt, hogy a sérüléséből felépült Dibusz Dénes, a Ferencváros kapusa fogja védeni a magyar kaput. A magyar himnusz alatt a hazai közönség egy része fütyült. Nem volt telt ház, a felső karéjokban bőven maradtak szabad helyek.
Ahogy az várható volt, az első perctől nyomni kezdtek a törökök, és a nyolcadik percben az egész stadion büntetőt reklamált, de a szlovák bíró továbbot intett. Rá egy perce aztán ünnepelhetett a közönség: Orkun Kökcü húsz méterről okosan tekert a bal alsó sarokba, 1-0 oda. Három perc múlva Nagy lőhetett Szoboszlai passza után, a török hálóőr odaért, csak szöglet. Utána Varga Barnabás fejelt egy szabadrúgás után, de ez sem okozott gondot Cakirnak. Később Szoboszlai egy szögletből is próbálkozott, de ezt is öklözte a kapus. Voltak helyzeteink, egy szép Varga-Nagy összjáték után utolsó pillanatban blokkolt a török védő, bele is sérült. Ekkor már nyoma sem volt a török nyomásnak, sőt érett a magyar gól, ami a 25. percre meg is érkezett: labdát szereztünk a bizonytalankodó védőktől, és sakk-matt helyzetig kijátszva végül Schafer András hat méterről a hálóba pofozta: 1-1!
Vargának volt még egy nagy helyzete (hét méterről fejelhetett Kerkez beadása után, mellé), aztán megint hősiesen mentettt egy török védő – a magyar válogatott tetszetős, bátor játéka láttán a hazai közönség hatalmas fújolásba kezdett, így értékelve a sajátjaik teljesítményét. A kritikára felébredt a hazai csapat, de gólt nem sikerült szerezniük még az öt perces hisszabbításban sem, így 1-1-es állással mentek szünetre a csapatok.
A második félidőre már Szalai Attila jött ki a gólszerző Schafer András helyett, és ez a játékrész is úgy indult, mint az első, török rohamokkal. Az ötvenharmadik percben Fiola mentett önfeláldozóan a magyar kapu előtt, de közben kiderült, hogy amúgy is lesen volt a török játékos. Az 57. percben Nagy Zsolt egyedül roboghatott a török kapu fele Szoboszlai labdájával, de túl körülményesen, így beérték a védők. Utána nem sokkal Bolla lőhetett tizennyolc méterről, de fölé ment a labda.
Nagy Zsolt begyűjtött egy sárgát egy teljesen fölösleges szabálytalanságért, ezért nem játszhat vasárnap Budapesten. Épp túljutottunk a félidő felén, amikor egy gyors támadás után újra gólt szereztek a hazaiak: egy beadást a hatosról felugorva talán a vállával juttatott a hálóba Aktürkoglu (a sajtópáholyból legalábbis így látszott), 2-1. Sajnos, ezúttal egyenlítés helyett ismét a törökök szereztek gólt, az egy percel korábban beállt Irfan Kahveci egy jól eltalált labdával kilőtte a hosszú alsót, 3-1.
Az utolsó percekben nagyon közel jártunk a gólhoz: előbb egy szabadrúgás után Orbán fejelt, de védett a török kapus, utána nem sokkal a védők blokkolták hősiesen Csoboth gólba tartó lövését.
Végeredmény: Törökország – Magyarország 3-1. Folytatás vasárnap este hattól Budapesten, egy várhatóan teltházas Puskás Arénában. Nem lesz egyszerű három góllal győzni.
