A Kívülálló – ahogy mondani szokás – kemény regény. És nem is a keresetlen szókimondása nyomán. Hanem annak a narrációnak köszönhetően, amely által a főszereplő annyira közel kerül az olvasóhoz, hogy az óhatatlanul is előbbi bőrében fogja érezni magát.
Kinga arrafelé nézett, amerre Feri papa koszos, görbe mutatóujja irányult: a pult túlsó sarkában lévő műanyag edényre, amelynek átlátszó fedele alól egy nagyobbacska pogácsa és egy kisebbecske zsömle bámult vissza szomorkásan reá.
A művészet segít, hogy jobb emberré váljunk – vélte középiskolás korában Eszter, Hidas Judit új regényének főszereplője, egyben elbeszélője, aki az egész életét meghatározó maximalizmussal falta akkoriban a könyveket.
A társasutazáson volt egy dekoratív külsejű, meghatározhatatlan korú hölgy, aki nemcsak a szépségével – egyesek szerint kihívó, sőt botrányos megjelenésével – keltett mindjárt a társasút elején feltűnést, hanem a megközelíthetetlenségével is a kivételek közé tartozik.
Törődést és figyelmet igényelnek. De ezek valójában egyszerűen betartható és könnyen megjegyezhető szabályok. Mint a szabályok jelentős része. Nem ellened szólnak, hanem azért vannak, hogy minél több és minél tartósabb örömöd legyen a lemezhallgatásban is.
A beszállókártyát a reptéri pláza bejárata közelében pillantotta meg. Miután fölvette a makulátlan kövezetről, hosszasan nézegette – mostanában, a telefonképernyőről beolvasott és az A4-es papírra házilag nyomtatott repjegyek idején ritkán látni ilyet.
Utóbb mindenki úgy emlékezett, hogy Katinak tűnt föl először a szag. Az biztos, hogy ő tette elsőként szóvá. Lehet, hogy mások is észrevették, csak addig nem akarták megemlíteni. Bizonyára a csordaszellem miatt.
A kényszerűség úgy hozta, hogy idén nem nagyon fogunk télvíz idején odahaza pólóban és kisgatyában ülni. Persze, úgy tudom, vannak országok, ahol a környezettudatosság jegyében ez eleve régóta nincsen így. Bennünket most inkább a szegénység visz a takarékosságra.
Ladó meglepődött a meghívón. Nem azon, hogy kerti partira invitálták, elvégre különösebb beképzeltség nélkül is tisztában lehetett azzal, hogy a város megbecsült személyiségének számít. A meghívó szövege azonban furcsa és sejtelmesen szűkszavú volt.
A szállással nem volt baj, és itt legalább a légkondira meg a villanytűzhelyre se kellett figyelni az átlagfogyasztás esetleges túllépése miatt. Csaba viszont folyamatosan morgott az árakon.
„Írnánk a fagyizóról. Forgatnánk is pár rövid videót. És ehhez meg kéne kóstolnunk az összes fagyitokat. De cserébe, megígérjük, tök jót írunk meg mondunk a helyről.”
