A SZERZŐ TOVÁBBI CIKKEI
Hegyi beszéd – eltérő narratívák
Isten óvja a szőlőt és Magyarországot, s hozzon változást, ha szabad még egy nemzeti liberálisnak néven nevezni a magyarok istenét a szemantikailag indokolt, de semmiképpen nem célravezető k.rvaanyázás helyett…
Memoárjaink – az idő mint helyszín
Napjainkban újra divat az önéletírás, s főleg mintha a fiatalabb generáció tagjai között. (Addig írjuk meg, amíg még emlékezünk...) S ha van ebben kritika, az nem annyira az ifjakra vonatkozik, akik írnak, hanem főleg az idősebbekre, akik nem írnak memoárt.
Szöveghiány, a létezés kontextusai
Én már nem is tudom, hányadán állok a világgal, a faluval meg Budapesttel, Budapestet egy hosszú évtizedek alatt elrontott, arc nélküli és hangulattalan városnak látom, melyet megfosztottak polgárságától, és hibernálva tartanak.
Folyamatos múlt – időkezelés prózai szövegben
Régen a múlt idő is jobb volt, mondja tördemici barátom, és legyint, majd hozzáteszi, hogy jobb volt vala. Jobbak voltak vala a dalok, jobb volt a nyár, jobb volt az ősz, sőt: a nyelvtan is jobb volt.
Egy kész regény – A csontos borda mint sujet
Elkívánták a Balaton-felvidéket, ahogy Tihanyt is, elélték a szépségét, a történetét, úszómedencét építettek a hegyre, ahogy „illik” a villa előtt.
Hősök a sztoriban – a magaskultúra cselszövése
Kit bosszant fel, hogy egy megyényi területnek egyetlen praktizáló szemésze van? Hogy a neurológus doktornő asszisztencia nélkül dolgozik? Hogy egy egyszerű CT várakozási ideje négy hónap?
Metasztorik – helyesen ragozni, hogy élni…
Ülünk a falu „bisztrójában”, a hegybe tartó út melletti ház előkertjében működő Lagúna teraszán, a ponyván kopog az eső, előttünk párásodik a sörösüveg. Borvidéken néha lúgosítani kell. Valaki mindenkit meghív egy fél Unicumra.
Dialógus – cigiző Jézus
A házukat megveszik, mondja Zoltán, lebontják, és a helyükre skandináv villát bűvészkednek. Húsz éve nem voltam ilyen megengedő. Botrányt csináltam volna.
Storytelling, mégis, kinek a története?
A szabadság kertről kertre járta be az országot annak idején is. Szinte észrevétlenül osonva, mint ez a macska is. Mi lett volna, ha Petőfi macska lett volna? – teszem fel az oktalan kérdést a lustán gomolygó felhőket nézve. Rárontana a rátarti madárra?
A dekonstrukció kihívásai szabad levegőn
Idestova fél éve élünk falun. (Egy kedves barát, kolléga, ha nem sértődik meg e jelzőn, így írná: fél év faun.) A legmeglepőbb, hogy lényegében észrevétlen volt a változás. A jóba könnyű beleszokni, igaz.
Kijelentő mondat: otthon vagyok
Ötven évig vajon otthon voltam Pesten? Sokan megkérdezik, nem hiányzik-e. Azt szoktam mondani, hogy ami hiányzik, az belőle hiányzik már régen, s nem csak nekem.
Emberek percepció nélkül
Sorsok, fák, novellák és emberek tűnnek el észrevétlenül, míg mások megdicsőülnek a maguk végeláthatatlan és bántóan unalmas családregényeikben s a létüket, működésüket igazolni látszó borzalmas cselekedetekben.
