Az üzletember, Graphisoft-alapító a huxit veszélyeiről, összefogásról, káros állami pénzpumpáról és a tehetségek itthon tartásáról.
Dévényi István
Adott egy miniszterelnök, aki soha sem hazudott. A kormányfő megszólalásaiból számolja ki, hogy hány ember lesz beoltva mikorra?
Március 5-én Orbán Viktor kormányfő rutinból becseszte a lovak közé az oktatási gyeplőt. Mert a marha nép, ha az első hullámkor megoldotta saját hatáskörben, csak kitalál valamit most is.
Fekete-Győrék a legkevésbé sem alvó oroszlán bajszát cibálják, hátha a füstbomba dobálás ügyéből összejöhet egy kis jóféle mártírság.
Az első politikus, aki főtt parizert villant, lesz az én miniszterelnök-jelöltem.
Miközben tömegek nem kapnak semmiféle segítséget, akkor a „tájékoztatásra” megint akad pár százmillió, néhány milliárd, ki tudja, hol áll meg.
Jó lenne ez a Tiborcz-, vagy Tiborcz-klón vállalkozó privát strandos, Balaton-örökpanorámás kérója? Jó. De kéne? Kéne. De bármilyen áron?
A Demokratában írták meg, „szignifikáns genetikai kapcsolat van a testmagasság és az IQ-szint között, minél magasabb valaki, általában annál intelligensebb is”.
Bolt nincs, trafik nincs, semmi sincs, a színeket elemésztette a dicstelen közelmúlt. Gurultunkat kíváncsi tekintetek kísérik, mert hát mit kereshetünk arrafelé. Gyanús.
A balatonhenyei épületek téli álmot alszanak, gyanúsan nyaraló mind, hová újbirtokosék kikapcsolódni leginkább késő tavasztól kora őszig érkeznek.
Hát, valahogy így áll össze évről-évre az extra NER-eség.
Irónia, igen, humor, igen, lazaság, igen, mindez az, ami a Fidesznek soha, de soha nem ment. Hogy a másikoknak sem megy (lásd még: összefogás), az sem számít. Örkény népe vagyunk. Rejtő Jenőn nőttünk föl.