A kormány ebben a helyzetben három legyet üt egy csapásra a kata kivéreztetésével.
Egressy G. Tamás
Soha többé nem írok politikáról – soha többé nem olvasok politikáról – teljesen reménytelen az egész – meg vagyok sértődve – soha többé nem írok politikáról – soha többé nem olvasok politikáról – teljesen reménytelen az egész...
A kérdés végtelenül leegyszerűsítve a következő: ha (akár joggal) feltüzelnek minket, és belátjuk, hogy tolvajoknak fizetünk, miért ne hagyjuk abba? Ha diktatúrában élünk, minek menjünk el választani?
Ha iksz éve valaki felveti, hogy 2022-ben a Magyar Állam által kiküldött szavazási értesítő néhány gyorsan lezavart információ után azonnal rátér majd a kiskorúakat érintő szexbűnözésre, természetesen körberöhögés tárgya lett volna.
A hatalom kutyájává tett alkotó nem alkotó többé. Egy idő után meg sem várja, hogy felülről érkezzen a parancs: tudja ő azt nagyon jól, kivel nem szabad dolgozni, mit nem szabad mondani, kinek nem szabad pénzt juttatni.
Az önfeledt cosplayőrület éppen az alkotás valódi üzenetéről tereli el a figyelmet, vagy inkább azt ferdíti végzetesen rossz irányba. Pedig ez végre valóban egy olyan filmes tartalom, ami jelentős világsikert tud felmutatni, miközben szól is valamiről.
Nyilván a vita során elhangzott érvek és ellenérvek a legfontosabbak, de mi van, ha máshonnan közelítjük meg a dolgot? Fogjuk meg az egészet az öltözködési stílusok alapján.
Aki ilyen szinten nem képes használni a magyar nyelvet, az nem tetszeleghet egy egész nemzet képviselőjének, hovatovább kvintesszenciájának szerepében, és nem gyalázhat másokat magyarellenességgel.
Ha valamiről lehet még beszélni, hát beszéljünk arról, milyen érzés gombnyomásra abbahagyni, majd újraindítani az életet. Akkor, amikor mások úgy döntenek, hogy szabad.