Most komolyan: tényleg létezik ember e hazában, aki azt hiszi, hogy az általános választójog jó, támogatandó, demokratikus vívmány?
Gaál Antal
Miért kell egy ország népének több, mint három évtizeden át végigélnie egy kíméletlen diktátor követhetetlen, kegyetlen és szadista „játékainak” következményeit? Talán az egész ország bűnös?
Azon kívül, hogy folyamatosan panaszkodunk, nem teszünk szinte semmit azért, hogy közös dolgaink rendben legyenek. Igazából már nem hivatkozhatunk a szocialista örökségre sem, amikor a „közös” azt jelentette: mindenkié, tehát lehetőleg minél többet lopjunk belőle.
Nap mint nap szembesülünk azzal a kérdéssel, akarjuk-e, hogy a gyermekeink, unokáink, vagyis az utódaink élhető életteret örököljenek tőlünk? A válasz erre a kérdésre egyértelmű: nem, nem akarjuk! Egy lelakott, megmérgezett, kizsigerelt, tönkretett Földet hagyunk rájuk.
Simon István egész életében hűséges volt szülőfalujához, ahol életének első 18 évét töltötte. Épp ezért, talán hálából, a falu népe is hűséges Simon Istvánhoz.
Ételben nem volt hiány, de italban sem szűkölködött soha: hektószám állt a bor a pincéjében, a törkölyt és a hullott gyümölcsöt minden évben kifőzette pálinkának. És egyre többet ivott. Még bírta erővel, tartotta magát, de egyértelmű jelei kezdtek látszani a leépülésnek.
Nézzünk már tükörbe, bármennyire is kegyetlen és fájdalmas, ami visszanéz ránk! Nem lehet megúszni! Jelenleg pontosan azt tesszük, amit a regnáló kormánypárt: meggyőződéssel mutogatunk a másikra.
Én tekertem, ő meg jött velem szembe, láthatóan arra várva, hogy majd kitérek. Nem tettem. Az utolsó pillanatban oldalra ugrott, majd rám üvöltött: Nem tudsz kitérni, te köcsög?!
Már nem csodálkozom annyira jelen állapotainkon, érzelemmentesen tudomásul veszem, hogy 2023-ra milyen körülmények közé tornászta le magát a magyarság itt, a Kárpát-medencében.
Manapság az állampárt képviselői a kétharmad birtokában szolgai módon, kritika nélkül ugyanúgy megszavaznak minden törvényjavaslatot, amit a hasonszőrű illetékes elvtársak megvitatásra fölterjesztenek, mint annak idején tették ezt balos elődjeik.
Kezdjük el számba venni, hogy a lehetőségeken belül kinek mi lenne a feladata, ki mit tudna tenni, kinek merre lenne célszerű fordulni ahhoz, hogy változzon végre a 13 éve tartó trend.
A leghatásosabb menekülő útvonal önmagunk elől az internet. Kisírhatjuk, világgá kiálthatjuk hatalmas bánatunkat a különböző csevegő fórumokon, mindig talál az illető megértő reagálásokat, nem is egyet, aztán lehet kórusban átkozni ezt a szörnyű világot.