Annak idején tilos volt a Kádár-rendszert a leghalványabb kritikával is illetni. Főleg a nyilvánosság előtt számított ez súlyos bűnnek, aminek minden esetben meg is volt a következménye.
Gaál Antal
Az orvostársadalom a humanitás jegyében szelekció nélkül mindenkit igyekszik meggyógyítani, nem lehet szempont, hogy az illető esetleg egész életre megnyomorító betegséget hordoz magában.
Jó lenne egyszer végre már nagykorúnak nézni bennünket, főleg azokat, akik arra is jogosultakká váltak, hogy gépkocsivezetőként (vagy épp motorosként) részt vegyenek a közúti forgalomban.
Pontosan ez az a zavaros világ, ami dúsan termő talajt jelent a kormánypárt számára: az emberek döntő többsége önérdekből rákényszerül, hogy valamelyik oldalnak higgyen.
Miért nem most állunk ki az elnyomottak, a földbe taposottak, az elesettek érdekeiért? Miért néhány száz diák tüntet az oktatás szánalmas és siralmas állapota miatt? És mi van az egészségüggyel?
A Hargita alján, egy székelyföldi kis faluban plébános ismerősünknél vendégeskedtünk pár napig, mielőtt tovább utaztunk volna. Egyik délután Brassóba kellett mennie, s csak másnap tudott visszajönni. Ránk hagyott mindent.
Bízom benne, hogy az e-bringa elterjedésével valamelyest az árak is mérséklődni fognak.
Valaki odajött, és a szó legszorosabb értelmében méterre vásárolta a könyveket. Mutatta, hogy milyen hosszú sort szeretne, mert új bútort vettek, s a szekrény polcrészét meg kellett tölteni szép, színes kiadványokkal.
Még sokáig meg kell barátkoznunk azzal, hogy ezen járművek „tankolása” több időt igényel, mint amennyit tolerálni szeretnénk.
Most nem a területünket, hanem a becsületünket, a szavahihetőségünket, a tisztességünket veszítjük el, még a legjobb barátaink szemében is.
Az intelligencia kizárólag az emberhez köthető, egy roppant összetett és bonyolult értékmérő – ehhez jelzőként hozzákapcsolni a mesterséges szót, valójában fából vaskarika.
Takarékos energiafelhasználás mellett ne energiafaló és környezetpusztító akkumulátor-nagyhatalommá akarjunk válni.