Michaelék Drezdából érkeztek, és azt fejtegették: nem örülnek, hogy az NDK meg fog szűnni, mert a világ mindenhogyan reménytelen hely, és ha ezt a reménytelenséget minél teljesebb módon szeretnénk megélni és kiélvezni, akkor azt a kommunizmusban könnyebb, mint a kapitalizmusban.
Jenci legkedvencebb kedvence az Elmegyek című sláger volt, Ennek legalább volt valami értelme, minthogy konkrétan elmenőben voltunk. Meg hát azóta is már hányszor, így vagy úgy, és most megint.
Baksa-Soós Jánosnak abszolút igaza volt. Ha negyven- vagy ötvenévesen – két-három évtizednyi kihagyás után – ismét színpadra áll, és énekel meg bohóckodik, az nem valami lett volna, hanem csak pótlék, nosztalgia, rombolás, semmi.
Rendben van-e tényleg, hogy ignorelistára tennék valakit, aki amúgy kiváló alkotásokat alkot, pusztán azért, mert megosztóan vagabundkodik a szabad véleménynyilvánítás ingoványos mezején?
Kicsit Belmondo állt hozzánk közelebb. Nem volt annyira szép, hatékonyabbak voltak a pofonjai, végtelen eleganciával tartotta a Gauloises-t, és ritkábban halt meg a végén.
Az oltatlanokat kívülről egyneműnek látom. Punkoknak, lázadóknak, öntudatosaknak semmiképp, hiába szeretnék, ellenben olyan ideológiák rabjainak, amelyek fölöttébb kártékonyak a közösségre vonatkozólag.
Ha valami érdekes volt szerintem az elmúlt tizenöt évben a labdarúgásban, az a két géniusz versengése. Minden túlzás nélkül: Messi és Ronaldo új aranykort tett le a gyepre.
