Mi maradt ma közös cselekvési lehetőség a magyarországi vidéken a kistelepüléseken? Nincsenek közös munkák, amely egymásrautaltságra késztetné az embereket. A kultúra, ami közös cselekvést válthat ki.
Gergye Rezső
Meg kellene írni, hogy ezekben a falvakban rohamosan sorvad az ÉLET. Miközben a projektek sokasága beszél a nagypolitikusokkal együtt versenyezve az élhető vidékért. A vidék a megásott sír felé halad.
Hova lett az értelmiségi magatartás, amely mindig ellenzéki a szó nemes értelmében, ahol nem valami ellen, hanem valamiért lázad? Miért nem tesszük szóvá a helyi és hazai visszásságokat József Attila-i értelemben?
A kicsi falvakat ezrével ellepő közművelődési szakemberek azt teszik, amit a megyeközpont vagy valami feljebbvalónak hitt nagyság ajánl, javasol, szervez. Arra ülnek rá. Nagy baj ez. Értetek, de nélkületek.
A jelenleg általam is hatalomra segített kormány és minden szintű képviselői is erőteljesen a saját pártkatonáikat részesítik előnyben. Nem kell nekik az egyenes gerincű ember, mert azt meg kellene győzni, és nem elég neki a nyalókát felmutatni.
A párt felé elkötelezett képviselő nem a település érdekeit helyezi az első helyre, hanem minden döntésénél végigzongorázza azt, hogy mit szólnak hozzá, vagy eleve utasításra dönt.