Kedves biztos úr, kölcsönös és jóhiszemű együttműködésünket előmozdítandó kezdjük egy olyan állítással, amellyel vélhetően mindketten egyetértünk: nekem nem kellene itt lennem. Na látja: nincs közöttünk vita. Ám kénytelen vagyok lerombolni egyetértésünk illúzióját.
„Vissza kellene venned az arcodból. És kellene gyakorolnod némi önzetlenséget. Nyerészkedni próbálsz.” „Nyerészkedni? Azzal, hogy ingyen odaadom mindezt annak, aki érte jön? Mégis, hogyan nyerészkedés ez? Elmagyaráznád?”
Bevettem a tablettát, csak hogy biztos legyek benne, nem tiltott anyag, és ha igen, akkor ne legyek megvádolható a birtoklásával. Először nem történt semmi, csak hirtelen nagyon szomjas lettem.
„Miben segíthetek?” „Abban, hogy befejezed a férjem zaklatását. Na, mi van? Elfelejtettél gépelni? Vagy nincs bátorságod ahhoz, hogy vállald a felelősséget a tetteidért?”
A Louka söröket három vállalkozó kedvű, sörkedvelő helyi férfiú főzi 2012 óta, újabban állandó helyük van a kézműves nedűkre szakosodott boltok polcain.
1654-ben, amikor Daniel Speer, a breslaui (ma Wrocûaw) születésű író és zeneszerző Késmárkról Lőcsére tartva úgy döntött, megmássza a Tátra legmagasabbik csúcsát, a hegyi vezető feladatkörét még a falubeli iskolamester látta el.
„Hát ez angolul van.” „Persze hogy angolul van.” „De hát nekem az angol nem megy annyira.” „Na várjál… Úgy érted, hogy az adatlapot sem tudod kitölteni angolul, amihez a link vezetett az e-mailben?”
Rakovník ad otthont a Bakaláŏ sörfőzdének, amely egyike azon kevés, a cseh hagyományoknak megfelelően dolgozó üzemeknek, amelyek megőrizték függetlenségüket a nagy konszernektől.
Axióma a sörkedvelők között, hogy a világos sörök atyja a pilseni. Legalábbis korunk szupermarketjeiben a sörpolcok legjavát a pilseni típusú világos sörök foglalják el. Nem volt ez mindig így.
Érdemes ellátogatni a leghosszabb nevű cseh városba. Ami pedig a helyi nedűket illeti, Boleslavban a Čestmírt érdemes kóstolgatnia a sörkedvelő utazóknak.
