A magyar miniszterelnök őszintén büszke volt, hogy a fránya EU országai közül elsőként hazánkat kereste fel egy idegen civilizáció. Azt is el kellett ismernie, igazán személyre szóló ajándékkal lepték meg, bár ez esetben azért egy gravírozott dísztollal is beérte volna...
„Ezúttal tényleg anyámhoz költözök, Béla! Sok mindent elnéztem neked. A pecázásnak álcázott ivászatokat, a játékgépezést, még az ehetetlen pacalpörköltöket is. De hogy vakcinairigy lettél, az még nekem is sok!”
Amúgy már tudom, te „Aranyember”, miért hívják „Senki” szigetének ezt a helyet! Mert senki nem tartja rendben! Te legalábbis biztosan nem! És ha már itt tartunk, a válással mi lesz? Mikor mutatsz be végre a barátaidnak? És az is érdekelne amúgy...
„Nem adom meg azt az örömöt, hogy aztán én legyek a nő, akinek semmi se jó, meg hát ez csak Valentin, az meg amúgy se magyar ünnep, persze azért a figyelem meg jól esne”
„A tüzépes Roli már beoltatta magát, és teljesen kifordult magából. Azt mondja, eddig csak a társadalmilag rákényszerített nemi szerepek miatt ivott, de most már minden más lesz, és szabad akaratából iszik.”
Feszült pillanat volt. Ottlerné rögtön rájött, hogy rossz ajtón nyitott be véletlenül. A meghívója termékbemutatóra szólt, de ez itt a háttérhatalom évindító nagyértekezlete volt.
Igen, Csatáriné is hallott arról, hogy idén visszafogottabban kell karácsonyozni. ám mégis belébújt a kisördög. Úgy döntött, végre beteljesíti régi álmát, és megsüti azt a Guinness-rekorder mákos bejglit.
