Ha – ne adj’ Isten – a Nyugat és a Kelet összecsapna, ki lehet abból maradni? És ha esetleg sikerülne, nem pusztulnánk akkor is el a gigászok harcában?
Jeszenszky Géza
Még ma is van visszaút a felelőtlen és rossz magyar külpolitikából, még ha arcvesztéssel és személycserékkel is járna.
Az Ukrajnát legföljebb félszívvel támogató Magyarország sokak szemében vonakodó szövetségesnek tűnik. Ha a Nyugat mégsem bukik el, mi lesz a sorsa a vonakodó, az egységet bomlasztó szövetségesnek?
Harminc éve vonult ki az utolsó szovjet katona Magyarországról. Az Antall-kormány külügyminiszterét kértük, elevenítse fel emlékeit a történelmi eseménnyel kapcsolatban.
Nem volt jó ötlet Bidennek nem a győzelemhez, csak a sikeres választási kampányhoz gratulálni. A magyar külügyminiszter személyeskedő és tapintatlan megnyilvánulásaira sem Biden, hanem a State Department fog emlékezni még egy darabig.
Szerintem az Antall által képviselt politikai középirányzatra ma is szükség van, sőt igény is van rá.
Húsz év elteltével indokolt átgondolni, mit jelent hazánk számára a szövetséghez tartozni.
Nemzetünk jövőjének egyik záloga, sikerül-e a következő nemzedékeket testben és lélekben egészségesebbé tennünk.
Nem hiszem, hogy valaha is lesz magyar kormányfő, akinek olyan levelet fog írni a világ legerősebb hatalmának a vezetője, mint Antallnak.
Minden vezetőnek tudnia kellene, hogy a közérdek elsőbbséget élvez a párt- és az egyéni érdek fölött. Ebben hittünk, ezt reméltük és akartuk a rendszerváltozáskor.
Ha Románia a közel 80 százalékban magyarok által lakott Székelyföldnek területi autonómiát biztosítana, az valóban egész Európa számára szép ünnep lenne.
Raffay Ernő évek óta azzal eteti a hiszékeny embereket, hogy a rendszerváltozás után volt lehetőség határaink megváltoztatására. Ez nem igaz.