Tény, hogy elmúlt években a magyar külpolitika, folyamatosan csökkentve országunk ellenálló képességét, legitimálta Putyin kétes politikáját, aki nem őszinte együttműködéssel elhozta a háborút Európába.
Kalmár Benedek
Már csak bő két hónap, és egyértelműen ki fog derülni, az események utasa vagy irányítója volt-e a Márki-Zay Péter vezette ellenzéki tábor.
Fontos megakadályozni akár Kína vagy Oroszország indokolatlanul nagy befolyásszerzését hazánkban visszavonhatatlan kötelezettségek vállalásával, délibáb-külpolitikát kergetve, számunkra idegen értékek elfogadásával.
Orbán Viktor még Soros-ösztöndíjasként nem gondolhatta, hogy egyszer miniszterelnökként egy francia szélsőjobboldali politikust fog nagy lelkesedéssel fogadni. De azóta sok víz lefolyt a Dunán és a Szajnán.
Egy párton, pártokon kívüli szereplő megérkezésével lehetőség van arra, hogy örökre lezáruljon az Orbán–Gyurcsány-periódus. Hogy végre ismét nemzetben gondolkodjunk.
Egy ellenzéki győzelem esetén nemcsak az élősködő oligarcháktól kell megszabadítani az országot, hanem új alapokra kell helyezni a pekingi és a moszkvai kapcsolatokat is. Tartást adva Magyarországnak.
Miért olyan nagy a háború iránti étvágya Oroszországnak?
Kína igyekszik hatást gyakorolni az európai közvélemény formálására, újságok vagy újságírók megvásárlásával. Amire sajnos már Magyarországon is van jelentkező.
A tendencia világszerte a koronavírusba kapaszkodó tekintélyelvűség erősödését mutatja, csökkentve a demokrácia vonzerejét.
Érzékeljük, hogy a magyar külpolitika már rég elmozdult a nemzeti érdekektől az oligarchikus érdekek felé, mert a kormány életben maradásához pénz kell, amivel biztosítani tudja a lojalitást.
Elkeserítő, hogy Orbánék nem a nemzet valódi érdekei mentén alkották meg a külpolitikai állásfoglalásukat, hanem vélhetőleg ismételten a személyes és oligarchikus érdekeltségek játszottak szerepet.
Az EU-nak bizonyítania szükséges, hogy ebben az új helyzetben legalább Európában képes egyszerre megóvni az európai érdekeket és értékeket.