A rendszerváltás után harminc évvel nyugodtan fel lehet tenni a kérdést: sikerült-e újjáépítenünk nemzetünket?
Kalmár Benedek
Jelen helyzetben – midőn itthon is előszeretettel temetik az EU-t – a politikai vezetés nem tud mit kezdeni a világ kiszámíthatatlan változásaival.
Az orosz befolyásszerzés jelenlegi állása szerint nálunk tankok helyett gazdasági háló kivetésével, szövögetésével igyekszik szoros, elvághatatlan szálakat kötni.
A hónapok óta tartó huzavona megmutatja, hogy a kezdeti nagy sokk után a lendület, a nemzeti akaraterő, a magabiztosság miképpen veszít fokozatosan az erejéből.
A hazafiság nem párt kérdése, és Magyarország azoké is, akik nem kapnak a kormánytól bicskanyitogató kedvezményeket.
A kormány újra elfelejtette, az átmeneti többség nem élhet vissza a hatalmával.
Biztonsági intézkedéssel akarják összehozni a szorosabb politikai uniót.
Ma, hazánk sorsának alakulása ismételten nagy súlyú kérdés és úgy tűnik, újfent tiszta hazafiságra lesz szükség a megoldásához.
Az olyan kihívások, mint például a migránskérdés, az orosz hatalmi törekvések Európában, illetve Kína európai gazdasági befolyásszerzése átalakítja a jól megszokott helyzetet.
Ha megszűnik a kontroll, a kritika lehetősége, az nem csak önmagunk feladását jelenti, lemondunk a szabad cselekvésről is.
Ha ravasz cselfogással, ópiumként ható szavakkal lóvá is tesznek minket, kötelessége minden magyarnak a lángot megőriznie.
Az új nemzeti morál megalapozása szükséges, ami megingathatatlan alapként állhat a következő generációk előtt.