Mikor gyerekkoromban kiköltöztünk a Dunához, meg kellett tanulnom úszni, nem volt mese. A folyóhoz közel vettünk házat, mert anyám szerette nézni a kavargó örvényeket, lejárt mosni, csalánt szedni a nyulaknak.
Kiss Noémi
A hágók óriások, dagadt fejűek, hatalmas hegylábakon állnak, mesélt este nekem apám. Szeretsz félni, kérdezte. Imádok! Akkor elviszlek egyszer innen a faluból, el a folyótól, fel magasra! Ott mászni kell, kapaszkodni. Ha ott lesz a monarchia-határ, és felszedik az aknát.
A fájdalom és az öröm keveréke a mérhetetlen mázsás boldogság, megszülettek a gyerekei. Pont ezer tűszúrással érkeztek. Egy fiú, egy lány. Odakint pereg a hó az ereszcsatornán. Világítanak a hópelyhek a Mária utcán, a Klinika mellett.
Csak egy kiáltást lehetett hallani a tengerből. Sem test, sem karok, sem száj, senki nem tartozott hozzá. Egy hang volt, egy kétségbeesett fiú kiáltó hangja.
Emmer Erzsébet gyanúsított. Gyermekét, a háromnapos csecsemőjét egy kútba dobta a csillaghegyi téglagyár területén.
Anya még karácsonykor is a plázában robotol, a pénztár és a raktár között sasszézik. Pénzt keres, lejárt árukat tesz a szavatossági kosarakba.