Ő volt kortársaink közül a legnagyobb hatású képviselője a fékek és ellensúlyok alkotmányos rendszerének, amely útját állja a közhatalom kisajátítására irányuló kísérleteknek.
Lányi András
Annyi bizonyos, hogy jelenleg Nyugaton is, Keleten is politikai intézmények – és nem a spontán alakuló árviszonyok – hárítják át a termelésnek nevezett pusztítás költségeit az adófizetőkre meg a jövő nemzedékekre.
Ennyi otrombaságot elkövetni egyetlen névváltoztatással, komolyan mondom, teljesítmény. E vészteljes és végzetterhes időkben (idézet, na honnan?), bevallom, nyugtalanít, hogy önnek, miniszter úr, a hon védelméhez bármi köze lehet.
Magyarország polgárai többségének jelenleg túl drága hely a Balaton. A felső tízezer számára pedig túlságosan olcsó. Magyarnak lenni luxus, oké. Kérdés, hogy még meddig engedhetjük meg magunknak.
Egyetlen szervezetről vagy személyről sem tudok, akinek felhívására ma megmozdulna az ország, mondjuk úgy, ahogyan hasonló elnyomást szenvedő török vagy belarusz testvéreink tették s teszik.
A helyi véleményformálók bevonása nélkül semmi sem sikerülhet, ebben egyetértünk. Nélkülük minden országos kezdeményezés megfeneklik. De elkezdődni az ilyesmi – hogyan is szokott?
Mert ha nem tudnánk élből elutasítani, meg kellene hallgatni őket, és ha hallgatnánk rájuk, attól fogva másutt, másban keresnénk boldogulásunk útját.
A zöldnek nevezett reformokat ugyan minden áron elodázzuk, de egyre kevesebben tartják őket bolondságnak. A világ kereke, ha túlságosan későn is, lassan és nyikorogva abba az egyetlen lehetséges kerékvágásba fordul, amerre fordulhat még egyáltalán.
Az egyetemi képzésből – a magyarországiból mindenesetre – ma leginkább a műveltség hiányzik.
Minket arra neveltek, hogy a tudást összetévesszük az információval és az információk kezelésével kapcsolatos ismeretekkel, pedig a tudás nem ismeretek birtoklása, hanem a megértés képessége, élni tudás. A magyar oktatás ezen a téren okozza a legtöbb kárt áldozatainak.
De miért? Miért nem tud megbukni az Orbán-rendszer? Azért, mert a keresztény nemzeti jelmezben visszatérő kádárizmus tökéletesen megfelel a többség igényeinek.
A Balaton-vidék tönkreépítéséről, túlterheléséről és elszennyezéséről érkeznek a hírek mindenfelől. Az ürügy az idegenforgalom, bár valójában a térség idegenforgalmi vonzerejének megsemmisítésére megy ki a játék.