A viszonyok romlását ma bárki a saját bőrén érezheti. Az átlátszó hazugságokat már csak az hiszi el, akinek fontos, hogy elhihesse. És a kormányzat épp ott a legnépszerűbb, vidéken, ahol mindennapos a gátlástalan visszaélés a hatalommal. Miért?
Lányi András
A mostani húszévesek közül egyre többen jutnak például arra a következtetésre, hogy ha a hazai adottságok ezek, és nekik választaniuk kell az új párthűbéri rendszer és a régi államszocialista örökség között, akkor mégis inkább egy másik országot választanának.
A fenntartható visszavonulás jelen esetben értelmetlenség. Az összeomláskutatók által hivatkozott helyzetleírás, ha igaz, olyan mértékű pusztulásról és olyan sebességű összeomlásról szól, amelyhez az alkalmazkodás lehetetlen.
Nem az állam kerítette a hatalmába a nemzet vagyonát. Hanem a közhatalmi eszközökkel elszivattyúzott nemzeti vagyon új birtokosai kerítették hatalmukba az államot. Magánállamosították.
A Matolcsy-emlékmű inkább minősül önkényuralmi jelképnek, mint két sarokkal odébb a sokat vitatott turul. Akárhogy is, ez a szovjet–ősmagyar–neofasiszta katyvasz, ahogy a Fidesz tudatalattijából gőzölögve feltör, szavak nélkül is sokat elárul rólunk.
Gondolkodom, tehát (hazaáruló) vagyok: mi ebben a jó nekünk? Ha a hazai hozzáadott érték ilyen csekély, a keletkező jövedelemnek vajon mekkora hányada marad idehaza? Arányban áll ez a környezetterheléssel?
A művészfilmek és filmdokumentumok, közérdekű tudósítások és vallomások egyre inkább láthatatlanok maradnak a közönség számára. Egészen egyszerűen nincs hol megnézni őket.
Petőfi kálváriája iskolarendszerünkben szánalmas és megalázó. Mert minél korszerűbb és életszerűbb egy irodalmár a maga korában, annál idegenebb a mai olvasónak, aki annyiban mindenesetre már egy történelem utáni kor gyermeke, hogy történelmi érzékét tökéletesen elveszítette.
Hogyha az állam csupán egy feneketlen zseb, egy fenyítőgépezet meg egy rendeletgyár, amely törvényesíti a fenyítést és a lopást: mi szükség az államra akkor? Köszönjük a tanítást, tábornok-miniszter úr!
Ahány természetvédelmi jogszabály, annyi kiskapu: én nem értem, kinek jut eszébe éjszaka gyilkolni a fát, amikor fényes nappal is megtehetné; pénz és jogászi furfang kérdése az egész.
Felnőtt egy nemzedék, amelyet kiforgattak az örökségéből. A múltat nem ismeri, a jelent nem érti, a jövőtől semmi jót nem remél. Fogalma sincs arról, hogy kicsoda, mert a fogalmak, amelyek segítségével kilétéről számot adhatna, értelmüket veszítették.
Hosszabb távon ennek a háborúnak egyetlen vesztese lesz, és ez Magyarország.