Sikerre a széles körű, jól szervezett civil összefogásnak lenne esélye, és ez megkívánja az érdekek, szakmák, szervezetek és meggyőződések együttműködését. Ehhez nem pártok kellenek, csak értelmes, elszánt emberek.
Lányi András
A legpocsékabb nemzet, bólintanak szomszédaink, akik harminc éve még bennünket irigyeltek, s most műveltségben, jólétben, a jogállam építésében előttünk járnak.
A világ nagyobbik részén olyan kormányok uralkodnak, amelyek gyakorlatilag megdönthetetlenek. Rendelkeznek az alattvalók megfélemlítésének, megtévesztésének és ellenőrzésének legkorszerűbb eszközeivel. Magyarország veszedelmesen közel került ehhez a kietlen világhoz.
A választások sorsát ezúttal is az a pár százezer ember dönti el, akinek egyáltalán nincs értelmezhető politikai véleménye. Köztük a kamupártok szavazói és a holt lelkek által állított jelöltek.
A NER diadalútját agyonépített zöldterületek, a vizek és vízpartok gazdag élővilágát pusztító beruházások, tarra vágott erdők, tömegesen pusztuló beporzó rovarok, elhullott énekesmadarak szegélyezik.
A felesleges, de látványos kormányzati gigaberuházásokba ölt milliárdok fenntartják a gazdasági növekedés látszatát, és segítenek az adófizetők pénzét kormányközeli zsebek felé terelni, ez a lényeg.
Nem akarjuk tudni, hogy kik vagyunk, hazug mesékkel áltatjuk magunkat, hogy miképpen váltunk azzá, akik vagyunk, ezért irreális célokat követünk. Fogalmunk sincs róla, hogy merre tartunk.
Ha érteni akarjátok Orbán politikáját, és tudni szeretnétek, hová vezet a hatalmi ágak függetlenségének felszámolása, a parlament engedelmes törvénygyárrá alázása, az Első Ember korlátlan hatalma – vigyázó szemetek Moszkvára vessétek!
Simone Weil a pénzt, a gépimádatot és az algebrát nevezi meg, mint a mai civilizáció szörnyszülötteit. A pénz legyőzte az életet, az algebra legyőzte a tudományt.
Az új épületek sokaságára elsősorban azoknak van szükségük, akik építik-rombolják őket: ez az utolsó üzletág, amelyben a pénzügyi spekulációkon vagy állami osztogatáson szerzett milliárdok haszonnal forgathatók.
Egyszer használatos káderek, örökös konclesők, zöldfülű bürokraták gazdálkodnak az ország szellemi és anyagi vagyonával, s az elit szerepében tetszelgő középszer uralma annyi kárt okoz, hogy nemzedékek munkája sem lesz elég azt helyrehozni.
Vajon kinek az érdekét védi a magyar miniszterelnök, amikor az uniós klímacélokat abszurdnak nevezi, és az energia árának drágulásával riogat?