Hogyan? Mikor? Miért? Kik? Hol? Kiket? Melyikkel? Mennyire? Mennyiért? Honnan? Mivel? Meddig? Hányszor? Hányan? – Tovább is van, kérdjük még?
Marabu
Most kell gyorsan nagyobb zsebeket varratni a Boss öltönyökre meg Giacca blézerekre, hogy legyen hová tenni a vidékfejlesztésre szánt pénzeket.
CSOK: Családi Otthonteremtési Kedvezmény. Nincs otthonod? Majd lesz! Tessék? Ja, hogy neked van már otthonod? Na mindegy, annyi baj legyen, akkor lesz még egy.
„Mit szólsz, Janikám! Mondta a tévé, nemsoká vége a válságnak!” „Melyiknek? Mert én még annak a végét várom, ami 1990-ben kezdődött.”
Aki nem akarja felfogni, hogy a Magyarország megmentéséhez vezető út jachtokon, magánrepülőkön, kastélyokon át vezet, az hazaáruló. Ennyi.
Magyarország Alaptörvénye a helyi önkormányzatokról, 31. cikk (1): Tárárá bumsztiré, tárárá bumsztiré! – Bár lehet, hogy nem sikerült egészen pontosan idéznünk.
Erdőlátó, mezőlátó, emberlátó megigízé. Kiék szemű, züőd szemű, fekete szemű meggyovitá. Züsző nyallya hornyát e rozsdátul, én ennek a fejit fúvóm igízettill. Ptü! Ptü! Ptü!
Este nyolc után az erkélyre kutya nélkül is ki lehet menni. Ismerjük be, ez azért nagy könnyebbség ezekben a korlátozásokkal terhelt időkben.
A hómoffiszhoz, webes tanórákhoz már hozzászoktunk. Fel a fejjel: egy kis gyakorlással a szkájpos karácsonyozás is flottul fog menni.
Úgy véljük, egy felelős törvényíró felelőtlen törvényszegése csak afféle rendszerhiba? Hát nem. Ez maga a rendszer.
Kis magyar tragikomédia, tréfás dialógusokkal. A végén a vastaps fakultatív. Egyelőre. Néhány év múlva talán már kötelező.
Alkotmányügyileg Amerikában voltak ugye az alapító atyák. Nálunk meg vannak ugye a kilapító, szétlapító, összelapító atyák. Meg még úgy általában a lapító atyák…