A három nagy keresztyén ünnep közül a Szentlélek kitöltetése, a pünkösd az, ami már-már a teljes emberiséget mutatja be szereplőként, azzal, hogy az eseményekben részt vevő, kegyelemben részesülő sokaság van.
Nagygéci Kovács József
Egyidejű minden a ráébredés pillanatában, akkor szólal meg a kakas, amikor harmadszor tagad, és ugyanakkor fordul hátra Jézus, Péter felé, aki ekkor és talán ettől egyszer csak visszaemlékezik. Összeomlik, törik, zúzódik, de céllal.
A meglehetős lövést költőileg Mészáros Lázárra adta le Petőfi 1849 februárjában. A hadügyminiszterre, aki őt nem szabályos katonai egyenruhája – és valószínűleg modora miatt is – megleckéztette.
A Petőfi-dömping kapcsán időről időre felmerülő kérdés, hogy jó-e, ha (pop)kulturális jelenségként kezeljük a költő Petőfi Sándort, és így nyitunk utat felé. Vagy jobb, ha leválasztjuk a személyt az életműről.
Ebben a sorozatban ismertebb és kevésbé ismerős Petőfi-szövegeket igyekezek megmutatni, valahogy úgy, ahogy Illyés Gyula írta a Haza, a magasban című nagyversében.
Hol van karácsony? Ahol ünneplik Jézus születését. Akkor is, ha méltatlan idő van, ha nem illő körülmények vannak, akkor is, ha nem csillag vezet oda és nem angyalok. Mert a karácsonyi csodában van még valami.
Hívőre és nem hívőre egyaránt igaz, hogy az Isten ember felé forduló mérhetetlen szeretetének kimondhatatlanul gazdag tárháza elképzelhetetlenül sok ajándékot tartogat. Szomorú, ha erről lemarad az ember, és tragikus, ha azért, mert nem találkozik vele, mert nem tud róla.
Amikor Jézus a szenvedése és halála (és feltámadása) előtti nagy búcsúbeszédében a tanítványaihoz szól, hosszan beszél a békéről. Ajándékról beszél, személyes, tőle érkező adományról, amit ellentétbe állít mindazzal, amit a világ képes adni.
Az évtizedek óta magnókazettákon lappangó felvételekből, daltöredékekből, jegyzetlapokon megbúvó szövegfoszlányokból, dalkezdeményekből és vázlatokból egy csengeys-csehtamásos és eközben mai előadás született.
Mészöly Ágnes történelmi regényében három budapesti általános iskolás saját városuk 500 évvel ezelőtti terébe csöppen, mégpedig egyenesen a királyi rezidenciájára.
Jézus megszületése egyszeri esemény, ünneplendő, méltó, hogy különlegessé tegyük az ünnep napjait a terített asztalokkal is, de ő mindennapi kenyér, mindennap újra és újra jelen akar lenni bennünk.
A Cseh–Bereményi-műsorokkal rokon, annak szép hagyománya előtt tisztelgő, azt újraírva folytató előadás a Grand Hotel Halmahera.