Családtörténete izgalmas, mély, és benne van a huszadik századi Magyarország.
Nagygéci Kovács József
Nem tantárgy a történelem, nem is később mesélt felismerések tára, hanem kitapogatható és átélendő jelen – ezt állítja és ettől is jelentős, nagy regény Bereményi Magyar Copperfieldje.
Mennyi ajándékba kapott csodás dolog vette és veszi körül az embert? Talán mostanában ezek nyilvánvalóbbakká is váltak.
Ritkán teszek ilyet, de erősen szurkoltam Pál Dániel Leventének, a szerzőnek, hogy a sokat ígérő Az Úr nyolcadik kerülete című kötet után ne rontsa el.
Az idei böjti időszak és benne a nagyhét ideje egy világméretű hatalmas tablón mutatja meg a tétel igazságát: össze vagyunk kötve.
Nem másol, nem utánoz és nem követ trendeket, még csak nem is új köntösbe öltöztet, hanem a szó szoros értelmében feldolgoz.
A mennyei világgal való összekapcsolódás Jézus földre jövetelében emberi, szelíd és befogadható módon történt meg, hogy fel tudjuk fogni és el tudjuk fogadni.
Péterfy Gergely új regénye segíthet számba venni, mit és hogyan nem sikerült megtanulni a történelmi leckékből, és az ebből fakadó tapasztalatokat használni végre.
Elmentem Szarvas József Pustol a hó című előadására, és megláttam, hogy is kell ezt csinálni.
Bérczes László Ördögkatlanról, kanadai rendezésről, Magyarország 365 napjáról és Cseh Tamásról.
Canga, walkman, 7up, dorco, Mortál, Szimó, Chip és Dale – Vass Norbert novelláskötetében felidézi a gyerekkori emlékeket.
Nem lehet véletlen, hogy a pünkösd éppen az az ünnep, amit nemhogy domesztikálni, de még kommercializálni sem sikerült igazán az emberiségnek.