A kétharmad elvesztésének leginkább abból a szempontból lenne jelentősége, hogy a kormányoldal nem tudná kénye-kedve szerint megváltoztatni a választások szabályait.
Pápay György
Indulása az előválasztáson ellenzéki szempontból alapvetően jó hír, bárki bármit gondoljon is a személyéről.
Bár Orbán Viktor szavakban 2030-ig tervez, a gyakorlatban igyekszik minél több területen felkészülni egy esetleges kormányváltás lehetőségére
Még ha országos szinten továbbra is a Fidesz lesz cselekvőhelyzetben, az ellenzéknek tudnia kell valami érvényeset mondani arról, mit csinálna jobban.
Lehet azt mondani, hogy az ellenzéki pártok pusztán a hatalom megszerzéséért teszik félre sokáig kibékíthetetlennek vélt ellentéteiket. De nem ez minden politikai együttműködés alapja?
Normális esetben egyféle válasz adható erre a kérdésre. Csakhogy egyáltalán nem élünk normális időket.
Máig nem könnyű megragadni, pontosan miben is áll a párt által szavakban képviselt jobbközép irányvonal.
Figyelemre méltó, hogy a korlátlan hatalommal felruházott kormányfő egyfajta ellenerővel szembesült a sajátjai részéről, aminek még lehet jelentősége.
Az Emberi Erőforrások Minisztériumaként ismert képződmény már régóta tükröt tart az Orbán Viktor által épített „erős állam” elé.
A Fidesz sikerrel ugrotta meg az első akadályt, amit az egészségügyi veszélyhelyzet kezelése jelent, így megítélésének alakulása elsősorban – sőt szinte kizárólag – azon fog múlni, mit tud kezdeni a gazdasági válsággal.
Úgy tűnik, hogy az Orbán-rendszer nem más, mint a posztkommunizmus politikai gyakorlatának megvalósítása a rendszerváltás vívmányai nélkül.
Kissé ijesztő belegondolni, a válság kezdete óta hányszor kényszerült korrekcióra a kormány olyan kérdésekben, amelyekről nem volt hajlandó nyíltan beszélni.