Mészáros Lőrinc néhány hete egy teljes évi magyar Soros-támogatás 27-szeresébe kerülő jachton vakációzott családjával. Egyetlen kilométer autópálya építése hazánkban a szóban forgó egymilliárd forintnak tipikusan legalább 2, de inkább 3-4-szeresébe kerül.
Az erdőknek legfeljebb a nagyon szűken vett gazdasági hasznát lehet hektárban és köbméterben kifejezni, a természeti/ökológiai (és netán esztétikai) értékét aligha.
Miután sok évig arra kondicionálták az embereket, hogy alapvetően a pénztárcájukra fókuszálva ítéljenek valamit jónak vagy rossznak, sikerülhet-e most megértetni velük olyan lépéseket, amelyeknek ezen túlmutató célja, értelme van?
Miközben április 3-a után nyalogatják sebeiket az ellenzéki pártok vezetői és képviselői, akár rá is szánhatnák magukat, hogy megírják és kommunikálják a tusványosi beszédben (is) elhangzott világmagyarázat alternatíváját.
Orbán Viktor és a kormánypártok válogatott szavakkal és formában való sértegetése akkor sem vezet eredményre, akkor is visszatetsző, ha történetesen van alapja az éles kritikának.
Ha továbbra is azt gondoljuk, hogy elegendő több pénzt keresnünk és környezetbarát termékeket választanunk, illetve ha elhisszük a politikusainknak, hogy a GDP-növekedéstől lesz jobb az életünk, akkor a változatlanság mellett tesszük le a voksunkat.
A népesedés visszafogásának leghatékonyabb módszerei nem népirtásról szólnak, ilyen ugyanis a nők jogainak kiszélesítése; hozzáférés biztosítása a családtervezési, fogamzásgátlási módszerekhez; a gyerekek iskoláztatása, taníttatásuk meghosszabbítása.
Elhisszük-e, hogy a pártszínezettől függetlenül egymással a mezőgazdaság terén (is) alapvetően egyetértő politikusoknak van igazuk, vagyis: minél kevesebb munkaerőt alkalmazó minél nagyobb gazdaságok, minél intenzívebb, gépesítettebb, automatizáltabb módon termelő, exportorientált mezőgazdaság kell nekünk, illetve, hogy nem is lehet mást választani?
A rosszabbik eset, ha még csak észre sem vesszük, hogy a hatalmon lévők által kiépített és uralt kommunikációs gépezet elhiteti velünk, hogy az állampolgári kudarcaink valójában sikerek.
Akinek az esetleges kartellezésen túl (ami büntetőjogi kategória) baja van Bige cégének piaci működésével, annak valójában a globális kapitalizmussal és a szabadkereskedelmi világrenddel van baja.
Nincs mit csodálkozni azon, hogy az emberek többsége elsősorban nem a korrupcióval kapcsolatos állapotok és ígéretek alapján alakítja ki a pártpreferenciáit, hanem olyasmik alapján, amikkel kapcsolatban vannak pozitív tapasztalatai.
