Lépjünk túl ezen a harminc év alatt ránk rothadt eliten, amelyik itt mérgezi a levegőt. Ugyan hányan ismerték 1987-ben Antal Józsefet? Nem kell félni az újaktól.
Reichert János
A kormányt, Orbán Viktort és persze az egész Fideszt nem érdekli az emberek véleménye. Kizárólag a címük és az elérhetőségük kell nekik.
Aki azt hiszi, hogy a 2022-re készülő ellenzéki együttműködés nem Orbánék szája íze szerint alakul, annak érdemes számot vetnie néhány ténnyel.
Ha nem lesz azonnali, gyökeres demográfiai fordulat, a nyugdíjrendszer már évtizede zajló sorvadása tízezrek nyomorához fog vezetni.
Hogy miként válik a keresztény elkötelezettség politikai fegyverré, azt aktuálisan jól szemlélteti a KDNP-s egyházügyi államtitkár közelmúltja is.
Ízlelgessük, hogy Orbán Viktor nem szeretné, ha magyar hazánk a nyugat-európai viszonyokhoz közeledne a következő évtizedekben.
Nagy Katalin soha, véletlenül sem tesz fel egyetlen újságíróhoz méltó kérdést sem. Mindent előre egyeztetnek a miniszterelnöki sajtóval. Az Orbán-rezsim csillogó fogaskereke lett.
A bankok nem kispályás fiúk, ráadásul Miniszterelnök Úr (áldassék a neve) már büszkélkedett, hogy milyen nagy hányaduk van „nemzeti tulajdonban”.
Ha Szájernek sikerült volna meglépnie az ereszcsatornán a rendőrök elől, akkor ma is ő volna a példaszerű konzervatív politikus, Orbánék „képviselőtársa”.
Nekünk ma olyan kormányunk van, amelyiknek igazságügyi tárcavezetője elvben sem hisz a jogállam fogalmában. Pontosabban azt vallja, hogy bármi lehet törvényes, ha azt a többség megszavazza.
A Fidesz elmismásolja a nemzet túléléséhez elengedhetetlen reformokat, mert csak az érdekli, hogy prolongálhassa a korrupt kormányzást.
A cél világos: ha fiatal vagy, majd kinyögöd a fizetős orvost, de közben köteles vagy eltartani a nyugdíjast, mert az ő szavazatára hajt a kormány.