Nem szól ez másról, mint arról, amit címként jegyeztem: maradjunk csendben! Lehet itt hímezni-hámozni, szuverenitásvédelem néven ideológiát rakni mögé, a végső cél ugyanaz, a hatalomkritikus hangok elhallgattatása büntetőjogi fenyegetés belengetésével.
Árpi, a polgármester jobbkeze már be is kiabált a drótkerítés fölött, hogy szívesen elviszi a postára, sőt ha kell, segít kitölteni. Azt is mondta, hogy ingyenes a feladása, és nagyon fontos, hogy minél több nemzeti konzultációs boríték érkezzen be a faluból, mert azt is nézik ám!
Komplett lakosságcsere zajlik a szemünk előtt. Kelet-Magyarország ambiciózus fiataljai, amint lehet, húznak el innen egy jobb jövő reményében, sőt manapság már kiépített egzisztenciák is az emigráláson gondolkodnak.
Sajátos könyvmentő akcióba kezdtem: ahogyan az anyagiak engedik, megvásárolgatom gyermekeim számára a ma még kapható, később valószínűleg indexre kerülő köteteket, amelyek nyilvánvalóan a könyvtárakból is eltűnnek majd.
Ivópohárban lötyögő barnás szennylé barangolja be a magyar híroldalak egy részét, undort keltve emberek százezreiben, millióiban; íme a rezsicsökkentés ára, ezt akartátok, most megkaptátok.
Lassan, cammogósan eljön az idő, amikor választani kell: maradunk Európában, meghúzzuk magunkat a NATO védőszárnyai alatt, vagy pofázunk összevissza, és oda piszkítunk, ahonnan enni kapunk. Évek kérdése, és közös orosz–kínai–magyar hadgyakorlaton találjuk magunkat.
A Fidesz–KDNP képviselői lubickolnak a kiváltságaikban, választókerületük kiskirályaiként élnek, mint hal a vízben; egyetlen feladatuk van csupán, bólintani mindenre, amit a Főnök elképzel az íróasztala mögött, cserébe ezért törvények felett állnak.
Az internet, a social media a nyugati (liberális) demokráciák innovációjának kisdede, ám kétségtelen, hogy a század húszas éveire a gyermek szülei fejére nőtt, és kezdte gátlástalanul rombolni az atlantizmus alapértékeit.
A Tapie, a Csodaember című francia miniszéria a sokak által a 80-as évek Robin Hoodjának tekintett Bernard Tapie-ról szól, akit az elesettek iránti szolidaritása okán hívtak így a 90-es években. Mások Franciaország Berlusconijaként emlegették.
Gondoljunk csak bele, hogy a világ felé nyitó kisgyermek a saját óvodája megnyitóján azt hallja, hogy őt tönkreteszik a szivárványos dolgok, majd belépve a csoportszobába, a falon látja a gonosz ellenséget magát.
Hogy aztán milyen védőfelszerelésben mennek ki a NER propagandistái a foci Eb-re Münchenbe, Kölnbe, Frankfurtba (stb.), és ott hogyan védik meg a nemzetet és a magyar focicsapatot a lángokban álló nyugati életformától (meg magukat a jóféle német söröktől), azt nem tudom…
