Nem szívesen írok ilyet, mert a demokrácia egyik alappillérét gúnyolom, de a magyar ellenzék egy vicc, abból is az ócskább kategória. Tetszik, nem tetszik, ez nemcsak az én, hanem az Átlag Nagyérdemű véleménye is.
Szabó Antal
Egy éve támadták meg New Yorkban Salman Rushdie-t, akinek nem mindegy, milyen sorrendben olvassuk el a műveit, köztük A sátáni verseket.
„Nem is tudom, mi lenne velem, ha nem tudnék akciós élelmiszereket venni, vagy csak azokban a drága régi üzletekben vásárolhatnék” – morfondírozik, miközben a Kossuth Krónikából dörgedelmes szavak szivárognak felé.
A kereszténység elpusztításáról, Sorosról, a migránsokról (akik éppen most lepik el Debrecent, Hajdúszoboszlót), a gyermekek átműtéséről szól a településpolitika manapság, ami végtelenül elszomorító dolog.
Felmerül a kérdés ilyenkor a hodályon kívül rekedt nyolcmillió fejében, van-e különbség Bangóné „patkányozása” és Orbán „szőréthullatórókázása” között? A válasz nyilvánvaló: „van bizony, mégpedig kétmillió „na és”!”
A hazai propaganda nem rest más országok tragédiájából fényes színházi előadást csinálni, gyomorforgató, ahogy a fideszes pártsajtó kárörvendően a francia nemzet elsüllyedéséről ír öles betűkkel, és migránslázadást hazudik a nagyrészt Gallföldön született fiatalok rombolása láttán.
Szóval áll Hatvanpuszta, jó világ jön az állatokra. Évekig kísérhettük figyelemmel az építkezés stációit és az azt övező silány hazugságáradatot, megnyugodhatunk, megnyugodhatnak az Európai Unió polgárai, a miniszterelnöki kérdésre („Hol a pénz?”) ott a válasz Alcsútdoboz környékén…
Nemzetvezetőnk, miniszterelnökünk említést sem tett közösségi oldalán az utóbbi évek (évtizedek) legnagyobb magyar futballsikeréről. Pedig hát azon az idővonalon, ahol kis túlzással Kis Grófo prosztatavizsgálata is nemzeti trikolóros posztban tétetik közhírré.
Lassan tényleg eljutunk oda, hogy ugyanúgy, mint a Kádár-éra idején, most is csupán két párt jelöltjeire szavazhatunk az elkövetkezendő választások idején.
Géza felpattan, és úgy otthagyja a Restit, mint Kammerer a munkáját végző riportert, aztán tántorogva térdre hullik a csillogó gyöngykavicson, és belekiált a falusi éjszakába: „Egyszerre születtem Viktorral!!”
Lesznek dedikálások, hogyne! Nógrádi Tanár Úr itt lesz egész nyáron, és ő dedikál, lehet vele szelfizni, beszélgetni, de csak szigorúan a déli, szervezett, iskolai táborozó csoportok után, kábé olyan délután 1 órától
A propagandistának edzett ülőgumók mellett fejlett nyakizomzatra is szüksége van, a szüntelen bólogatáshoz, illetve biztos térérzékelésre, hogy e bólogatások közepette ne szédüljön el.