Ebédelnénk, a pincér arra jár, még nem tetszettek dönteni, állapítja meg rosszallóan, továbbsiet, a hölgy utána szól: kérem, segítsen, ez mi? Hogyan készül? A pincér kelletlen. Hogy mit tetszik?
Szenczi Tóth Károly
Az, aki soha egyetlen zsömlét sem csenne a boltban, mert amúgy becsületes (tényleg), gondolkodás nélkül száguldozik. A bűn műfajai…
Vevő és eladó összekapaszkodását a bakácsboltban a kétkeziek közös nyelve fémjelzi. Ha még találsz efféle üzletet, mindjárt hallani fogod. A fizikai munkások nagy családja.
Négy izomember elszállította innen sokunk kedvencét, a sarki újságosbódét, előző nap még működött. Eltűnt vele Amálka is, az évtizedek óta kedvelt újságos, aki hajnalban forró kávét szolgált fel a napilapokhoz.
Silabizáltam a napokban a negyvenes–ötvenes évek budapesti névjegyzékeit. Hihetetlen forrása az emlékezésnek. A múlt alakjai, mélyemlékezetből felbukkanó események; arcok, mosolyok, ölelések.
Gyermekkorom boldog nyarai. A Velencei-tó a Balaton kistestvére. Ha partvidékén eltöltesz pár napot, egyből helyi polgárnak érzed magad. A Balatonra üdülni mennek az emberek, ide nyaralni hazajárnak.
Doktor úr, mondta 1958-ban Fazekas bácsi, Magda lányom most kapott diplomát, szívesen megfestené a doktor urat, ha elfogadná. Családom ajándéka lenne.
A riasztókészülék korunk idegesítő zajvilágának része, lopást, füstöt, tüzet, betörést jelez. Láss csodát, létezett a régmúltban is. Csakhogy merőben másképp.
Évente egyszer utazhat, uram – mondja a fáradt tekintetű ügyintéző hölgy az utazási irodában. Vagy idén egy háromnapos bécsi társasútra, vagy bead egy turistaútlevél-kérelmet, akkor meg nem mehet Bécsbe.
Két idős hölgy, testvérek, egy elmúlt világ idemaradt hírnökei. Fehér blúz, szürke kosztüm, retikül, brosstű. V. úr ismertetett össze minket az imént az aukciós ház előterében, ahol a mai festményárverésre jelentkeztünk.
A két apa megegyezett, a gyerekeknek idejekorán szokni kell a munkát, nyáron két hét, marad idő csellengeni a vakációból elég. Tizenhárom évesen fél ötkor keltünk, apám elemében volt, kezében pohár, kanál, úgy kolompolt ébresztőt.
A sorállás a szocializmus éveiben a hétköznapok elhallgatott jellemzője volt, no nem herendiért. Megszokták az emberek, sajátos fíling, pofátlanok előretolakodtak, verbális és tényleges pofonok repkedtek, előfordult ismerkedés, barátkozás is, végtére azonos sors.