„Pártok nincsenek, a templomok üresek, a szakszervezetek száma minimális”. A filozófus a morális ellenállás szükségességéről, 1989 nyomtalanságáról és a kaméleonrendszer hatékonyságáról.
Torkos Matild
Komoly összeget kínáltak neki, csak menjen el szépen csendben, és „hallgasson”. Dull Szabolcs ezt visszautasította.
Egy állam akkor nem számít jogállamnak, ha nem a jog uralkodik. Ha az Országgyűlés sem képes ellenőrizni a végrehajtó hatalmat. Például azért, mert a kétharmados kormánypárti többséget hű vazallusok alkotják.
A NER-ben az Orbán-rezsim működtetői ma még ott tartanak, hogy aki nincs velük, az kemény ellenség, idegen hatalmak, vagy Soros ügynöke, kommunista-leszármazott, ezért aztán vele szemben bármi megtehető.
Földi László megjegyzését akár fenyegetésként is értékelhetik azok, akik a NER által „védett” személyek múltjából kínos ügyeket hoznak a felszínre.
Elég nagy bajban leszünk, ha a kormány nem fogja vissza a milliárdokban mérhető pénzszórást a felesleges dolgokra. Ha megszorítással reagál a hiányra, a terhet megint a legcsekélyebb érdekérvényesítő képességgel rendelkező társadalmi rétegek nyakába fogják zúdítani.
Miért nem lehet egy ilyen durva pedofilbukta után csöndben maradni a jobboldalon? Miért kell benzinnel locsolni a parazsat?
Vajon az a sok, kipróbált okos ember, aki biztosként, vagy megbízottként körülveszi a kormányfőt, milyen tanácsokkal, észrevételekkel látja el őt?
Vannak politikusok, akik csak az erős politikai ellenfél tiszteletére hajlandók. Orbán is ilyen. Azt hiszi, megteheti az ellenzékkel szemben, hogy semmibe veszi őket.
Talán éppen ez a Lánchíd-ügy lesz az, amely egységbe kovácsolja a jelenlegi rezsim ellenzőit.
A kormány társadalmi támogatottsága vitathatatlan. Ám azok, akik fiatal felnőttként élték meg a 80-as évek közepét, emlékezhetnek arra, hogy a Lázár-kormányt (minisztertanácsot) is nagy többséggel újraválasztották volna.
A Gyökérkeresők emberi történeteken keresztül mutatja be azt a kort, amikor az elhagyott gyerek nyűgöt, terhet jelentett a román társadalomnak.