Mint a csócsózásnál, a lölőzésben is mindenki – a lölőzők éppúgy, mint maga a lölő – észvesztve teker. És mi a haszna? A lölőzők senkit nem ráznak fel az országban, mert a többség elmegy fölötte – vagy pontosabb, ha azt írom: alatta –, lölő meg tör előre, mint az amuri partizánok.
Bár számosan képviselnek bigott szentenciákat, más egyéb gyalázatosságaik miatt mégis feltételezhető a szabados és gátlástalan életélvezet. Jachtozások, csoportos orgiák, félrelépések, a legkülönfélébb függőségek.
Semmi más nem vezérel, mint hogy az úgynevezett „ellenzék” egységes karakterének egyik mesterségem szakmai tapasztalatai által felismert fogyatékosságára hívjam fel a figyelmet.
Mi az „ezmegaz” értelme volt, hogy az a barom elindult Moszkvába? Lehetetlen, hogy amit mutattak a híradások, elmeséltek a tudósítások, az a valóság lett volna. Komoly gyanúm, hogy megőrültem. Talán már hallucinálok is!
Dokumentumok által igazoltan egykori MSZMP-tagok, KISZ-titkárok „kommunistáznak” más feddhetetleneket, és nem restellik „bevállalni”, hogy már a méhlepény is narancssárga volt, amiből születésükkor kiszabadultak.
1987 és 1994 között a művészvilág 55 elismert kiválósága volt hajlandó átvenni Spéter Erzsébet magáról elnevezett díját. Volt köztük, aki kétszer is. Példájuk igencsak ártalmassá vált a hazai művészek méltóságának értékállóságára nézve.
Vágó Pista abban is különleges volt, hogy nem legyintett, beleállt a nyilvánosságba, ott állt a rozoga barikádon, és mindannyiszor újra és újra elmondta, mi bántja.
Ami csípi a szemem, csakugyan ingerli valóságigényem, hogy széles körű nyilvános gyalázkodásain kívül jobbára a rám fenekedők egyikének sem szokása létrehozni valami értékelhetően másfajta, szellemi vagy kulturális terméket!
Ha annyi zseni volna köztünk, amennyire rásütik, pátriánkban már megvalósult volna a minőségnek az a mennyországa, amelyben tíz színészből legalább három Latinovits Zoltánná, és minden harmadik rendező Gellért Endrévé vált volna.
Vajon aki manapság heves állapotában nemtelen, békétlen, érdes és deviáns módon nyilatkozik meg, egyszer is elemezte-e kijelentéseinek foganatjait? Átgondolta, felmérte-e azoknak esetlegesen sértő kártékonyságát?
