A beregi tájba 500 ezer köbméter vizet juttattak a Tiszából, hogy maradjon belőle a száraz időszakokra is.
Amikor egy lélektani határt átlépett a folyó vízállása, a térségbeli politikusok Istennek mondtak köszönetet.
A politikusok az életszínvonal-eséstől úgy félnek, mint ördög a tömjénfüsttől. A kibocsátások visszafogása érdekében pedig adókat kéne emelni, az pedig azt eredményezné. Így aztán a legtöbb klímavédelmi intézkedés elmarad, ami viszont még nagyobb életszínvonal-eséshez fog vezetni.
Elsivatagosodó Alföld, éjjeli 30 fokos forróság, guberáló társadalom – ez marad Magyarországból a Zöld Gerilla mozgalom szerint, ha nem teszünk valamit a folyamatok visszafordítása érdekében. Interjú!
Timár Gábor geofizikus a folyószabályozásról, visszaláposításról és a Budai-hegység erdőségeit veszélyeztető tüzekről. Interjú!
Több klímaszimuláció szerint az aszályos területek növekedésére kell felkészülni a jövőben, ami elkerülhető, ha csökkentjük az üvegházhatású gázok kibocsátását.
A közép-amerikai országban az elmúlt tíz év második legrosszabb aszálya pusztít éppen, ezért a kormány a szárazságot tehetetlenül szemlélő vezetők kedvenc „megoldásához”, a mesterséges esőcsináláshoz nyúl.
Negyven érintett településen meghatározott időben tilos a kertek öntözése, a medencék vizének cseréje, a járművek mosása és minden olyan vízhasználat, amely nem tartozik szorosan a háztartások működtetéséhez.
Mennyire volt kirívó a tavalyi nyár, mire számíthatunk idén, és milyen időjárás vár ránk a következő évtizedekben? Szakértőket kérdeztünk.
A francia belügyminiszter ökoterrorizmust kiált, a víztározók kritikusai szerint viszont nem így kellene harcolni az aszály ellen. Nemcsak a nyugdíjreform miatt dúl a harc Franciaországban. Kicsit olyan ez, mint nálunk az akkugyárak.
A fokozottan védett Csíkvarsai-rétről is vizet engedtek le, hogy megmentsék Velencei-tavat, ám az eresztés eredménye szinte láthatatlan.
Több tényező is indokolja, hogy 50-70 százalékkal drágultak a zöldségek a hazai üzletekben.
Az átlagosnál akár 50 százalékkal is kevesebb csapadék hullott a Pireneusi-félsziget egyes részein, Franciaország déli, Olaszország északnyugati részén és Németországban.
Gondolkodom, tehát (hazaáruló) vagyok: mi ebben a jó nekünk? Ha a hazai hozzáadott érték ilyen csekély, a keletkező jövedelemnek vajon mekkora hányada marad idehaza? Arányban áll ez a környezetterheléssel?
Jó kérdés, hogy mire lesz elég az elmúlt időszak csapadékbősége, vagyis hogy lejut-e a talaj mélyebb rétegeibe a mostanában ránk zúdult vízmennyiség.