A Nagypéntek előtt egy nappal megjelent cikkben a publicista csimasznak és pondrónak nevezte politikai ellenfelét.
Ha valóban tudtak a Fideszben az állítólagos bántalmazásokról, miért nem tettek semmit az egykori miniszter asszonyért?
Tehát tíz éve tudtátok, de hagytátok, szemet hunytatok, kussoltatok, sőt, kussoltattatok, még sőtebb: politikai hasznosságból néma szenvedésre kényszerítettetek egy áldozatot. És ezt nem én állítom, hanem ti mondjátok.
Pedig Bayer Zsolt nagyon szerette volna.
Véleménycikkekben támadták a Márki-Zay Péterrel mutatkozó Navracsics Tibort, a konfliktus eszkalálódott.
Hasznosabb, ha mindenki saját vétségeivel, saját bűneivel, saját meghasonlásaival, saját alternatív hazugságaival és kauzális mellébeszéléseivel szembesítve rendül meg, és esetleg némileg attól tisztul lelkiismerete.
A publicista Bayer Zsoltnak és a „könnyekig hatódó trollkurzusnak” üzent.
Szerinte a kormányoldalnak most komoly erőt kell mutatnia, „ha kell, hát az utcán. Lássák a hiénák, hogy itt vannak az oroszlánok!”
Eredetileg ezt a címet szántam: Tudatosan hazudik, állva tapsolják. Azért nem ez áll odafönt, mert magam nem így vagyok nevelve.
Bayer Zsolttal nem az a baj, amit a nagyapja elkövetett. Bayer Zsolttal az a baj, amit a nagyapjáról hazudik – és az mindegy, hogy „csak” mindenkinek vagy önmagának is.
A Bayer nagyapó beszervezettsége kapcsán felmerült egy név – Zengő Zoltán államvédelmi hadnagy –, akit az ismertetett történetek után évtizedekkel személyesen is megismertem, sőt rövid ideig a parancsnokom is volt. Az ő története is érdekesen alakult.
A családjával való elszámolás mindenkinek a legszemélyesebb ügye. Szabad akaratunk pedig azzal jár, hogy mi saját elhatározásunkból lehetünk épp teljesen mások.
Hogy élhetnek a magyarok olyan országban, ahonnan annak, akit Bayer Zsolt jelzők közt nem válogatva hazazavar, mégsem kell elkotródnia? Magyarország nem szuverén?
Szerinte „pont most van itt az ideje”.
Bencsik Andrással, Gajdics Ottóval és Néző Lászlóval mennek Királyhelmecre.