Az 55. évfordulóra 55 teremben látható a Nemzeti Párt története. A régi neve csak néhány logón olvasható az első teremben, pár fotó az ezredforduló előttről, jó, hát mi is voltunk fiatalok, bohók, bolondosak, de különben meg át volt gondolva az egész a kezdetektől
Történeteinek kínzó és napról napra egyre nyilvánvalóbb aktualitását azok alapüzenete adja: az ember világának vége – sokan tudták, hogy eljön ez a nap, és sokféleképp próbálták elképzelni, de csak kevesek fantáziája merészkedett addig, ameddig az övé.
Lenyűgöző! Fantasztikus! A legnagyobb dobás az iPhone óta! Mi másra lenne szüksége az emberiségnek, ha nem erre?
Nem arról van szó, mint Nyugat-Európában, hogy megírsz egy gyerekkönyv-sorozatot, és kész is a siker – mondja lapunknak Miklya Luzsányi Mónika. Az írónőnek nemrég jelent meg a Móra kiadónál disztópiája. Interjú!
Elhittük volna 12 évvel ezelőtt, hogy a miniszterelnök a Várból uralkodik, a vármegyékben élő lakosság tűzifát gyűjt, Magyarország pedig visszatér a főispánok korába?
Az írónő a mindig a legrosszabbat megvalósító sorsról, autoriter sémákról és társadalmi hasadtságunkról. Interjú!
A Szerelemre tervezve hitelesen beszél olyan témákról, mint a párkapcsolati erőszak, a technológiai fejlődésbe vetett vakhit és a valóságérzékelés elvesztése.
Ha tudományos-fantasztikus regényt írnék, tél lenne benne, és csend és hó és halál. Elmúltak azok az idők, amikor a sci-fi az emberiség nagyszerű távlatairól és fölemelő lehetőségeiről szólt. Az eljövendő korántsem tűnik fényesnek.
Szembesíti olvasóját azzal, hová is vezet, ha elvek, hitek, eszmék és ideológiák homályosítják el az embereket.
Zhouying Jin sorra veszi azokat a fontos döntéseket, amelyeket az emberiségnek meg kell hoznia, hogy az ipari korból egy emberibb és fenntarthatóbb posztindusztriális globális civilizációba léphessünk.
Joanne Ramos úgy beszél anyaságról, etnikumról és osztálykülönbségről, hogy a vérben forgó szemű agitátorok és mindentudó véleményvezérek helyett hús-vér emberek valódi szenvedései jelennek meg.
Veszélyes és kontraproduktív útnak tartom a művészet és általában a múlt politikai szempontú cenzúrázását, akkor is, ha adott esetben emberileg teljesen érthetőek a motivációk – erről beszélt lapunknak Filippov Gábor elemző, akit a tavaly megjelent, Párhuzamos univerzumok című könyv kapcsán kerestünk meg.
A barátainkkal is alig járunk össze, sőt, szinte soha. Utoljára egy havernál lett volna szülinapi sütögetés, de a felesége hisztérika, előző nap ránk írt, hogy indulás előtt csináljunk tesztet.
Megszokásból az RTL-re kapcsol, de már nincs, a helyén a TV2 jön be. Egy darabig bámulja a már egy évtizede a migráció csapdájába esett, haldokló Európáról szóló híreket.
