Az ellenzéki összefogás egészét belengő elkeseredettség, letargia, tanácstalanság a DK-t sem kerülte el teljesen. A párt erősödött ugyan a négy évvel ezelőtti választásokhoz képest, de csak erősen mérsékelten.
Szerinte nem evidens, hogy a 2024-es önkormányzati választásokon hatpárti összefogás lesz.
Lesznek-e olyan szereplők, akik képesek létrehozni, adott esetben kikényszeríteni egy olyan ellenzéki szövetséget, amely új minőséget hoz az „eladhatatlan” pártok összefogásához képest.
Miért akarja a magyar miniszterelnök minden helyzetből a maximumot kihozni, amikor uniós ügyekről van szó? Az ismert matematikussal, pszichológussal beszélgettünk erről, ahogyan az ellenzékről, a NER-ről és a háborúról is. Interjú!
Hiába szépítgetnénk, a bukta drámai és brutális volt, ami nemcsak azt mutatja, hogy az ellenzékként emlegetett alakulat, de azt is, hogy a győztes is leszerepelt. Mindkét fél másképp.
Nincs most olyan helyi, aki ki merne állni a fideszes jelölttel szemben. Senki sem akarja kockáztatni a jó hírnevét, az egzisztenciáját – mondják a helyi ellenzékiek.
Puzsér Róbert ezúttal sajnos téved. Legalábbis véleményem szerint. Az általam is nagyrabecsült publicista egyik újabban közreadott cikkében azt fejtegeti, hogy az ellenzék egyik legnagyobb hibája a „taktikai identitás”.
Ha az ellenzéki politikusok nem értik meg, hogy nem az a dolguk, hogy népszerűeket, hanem az, hogy érvényeseket mondjanak, akkor végképp semmi értelme a parlamenti bohóckodásuknak.
Na, megvan? Hogy-hogy mi? Hát, hogy mi értelme van illiberális, unortodox hibridrezsimben ellenzéki politikusnak lenni. Mutatom.
Jelenleg nincs rá bizonyíték, de nem volna meglepő, ha a Fidesz a beépített emberei segítségével vagy más közvetett módon elősegítené a Jobbikon belüli válság elmérgesedését. Az orbáni hatalom elégedetten csettint az ujjával és mosolyog egy jó nagyot.
Az egykori politikus az esetleges visszatéréséről, ellenzéki esélyekről, politikai kultúráról, Jobbikról és Mi Hazánkról. Interjú!
Nem csak az ellenzéki politikából, az egész társadalomból hiányzik együttműködés képessége. Ennek viszont csak egy alternatívája van.
Szerinte Gyurcsány Ferenc sem emiatt vonult ki, „hanem egyáltalán semmilyen módosítást nem támogatott a Közös Alaphoz képest, sőt kijelentette, hogy semmit nem fog elfogadni”.
Miután már minden létező elbukott megmártotta a kését MZP-ben (Te is, fiam, Brutus! Ne mondd, hogy nem!), megkísérlem elbúcsúztatni ezt a méltatlan témát, nem titkoltan mint MZP szimpatizánsa.
A fideszes többség fokozatos kikovácsolásának történetéből nem a totális apátia az egyetlen levonható konklúzió. Érdemes inkább azt észrevenni, mennyivel kevésbé statikus a választói magatartás, mint ahogy azt az ellenzék hosszú éveken át feltételezte.