A balatonhenyei épületek téli álmot alszanak, gyanúsan nyaraló mind, hová újbirtokosék kikapcsolódni leginkább késő tavasztól kora őszig érkeznek.
A sok milliárdos csomaggal nem elsősorban a falvak népét fogják megsegíteni, hanem a saját versenyképtelenre hízott klientúrájuknak nyújtanak segítő kezet.
Lehangoló találós kérdés: érkezése áldás, hiánya átok, mi az? A Családi Pótlék! Így, nagy kezdőbetűkkel, tulajdonnévvé nemesülve olyan közösségekben, ahol e két szó szinte messianisztikus tulajdonságokkal bír.
A hatvan kilométer per órás korlátozó tábla maró gúny, nincs az a vakmerő helyi erő sem, ki az öngyilkos tempót megkockáztatná a szanaszét rongyolódott aszfaltcsíkon.
Fakitermelésből élnek Borsodban. Az ötéves, lécekből összerakott szekerükkel hordják a fát. Menni kell. Sárba’, vízbe’, hóba’.
Kétségtelen tény, hogy a kormánypártnak oly kellemetlen hír „lecsorgott” a falvakba is, amelyek népe a Fidesz legszilárdabb tömegbázisa (volt?) választások alkalmával.
Az „egykézős” ormánsági magyar őslakosság mára gyakorlatilag teljesen kihalt, református gyülekezetei elnéptelenedtek, templomai közül nem egy szinte az összedőlés szélén áll. Látlelet az Ormánságról.
„Nincs senki. A legvégén a kocsmába jártam toborozni, hátha, de csak egyetlen fickó vállalta a ládázást. Kemény munka, de munka. Hét-nyolcezer forint a napszám, sokaknak jól tudna jönni, és látod, összvissz ennyien vagyunk.”
Az ellenzéki szavazatok összeadása nem működik automatikusan. Az ellenzéki összefogás versenyképességéhez még legalább hét dolog is kell.
A politikusoknak semmi más dolguk nincs, de az nagyon, hogy meghallják azok kérését, akik működtetik az országot.
Ahol én az elöregedő közösség miatt szomorkodom, ott a fideszes ismerőseim cuki pirospozsgás néniket és bácsikat látnak.
Debercsénynek, mint zsáktelepülésnek, rendes, igazi vége van. Más viszont nem nagyon, se bolt, se kocsma, tengelygyilkos bekötőút és ötven lakó.
Van egy aprócska zsákfalu, tele öregekkel, közülük néhánynak pár hetente bevásárolok, legalábbis most, vírus idején.
Nemcsak haszonkertekre van szükségünk, hanem díszkertekre, sőt vad- és erdőkertekre is, ha a földet nem kizsákmányolni akarjuk, tönkretenni, hanem fenntartani és együtt élni vele.
„Én ezt nem értem. De ha a gyárnak vége, nekünk is végünk. Erre senki sem gondol?”